KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hó az édenkertben

Jankovics Márton

Snow in Paradise – brit, 2015. Rendezte: Andrew Hulme. Írta: Martin Askew. Kép: Mark Wolf. Zene: Kevin Pollard. Szereplők: Frederick Schmidt (Dave), Martin Askew (Jimmy), David Spinx (Micky), Aymen Hamdouchi (Tariq). Gyártó: Ipso Facto Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 108 perc.

 

Legkésőbb Graham Greene óta tudjuk, hogy a kárhozatra ítélt gyilkost csak egy hajszál választja el a szenttől. Ellentétben a kispolgárral, aki komfortos erkölcseivel gondosan elrekeszti magát a valódi spiritualitástól. A Hó az édenkertben fejlődéstörténete újabb példát szolgáltat erre az eretnek tételre, a katolikus teológia helyett az iszlám világképre hangolva át a Brightoni szikla alapképletét. Dave, a pitiáner ám feltörekvő bűnöző hihetetlen ambíciókkal veti bele magát a londoni drogkereskedelem mérsékelten romantikus világába, egy pillanatra sem számolva döntései következményeivel. Mire eljut odáig, hogy megkérdőjelezze korábbi céljait, már réges-rég belegabalyodott kíméletlen nagybátyja alvilági hálózatába. A film erős képi világgal ábrázolja a lassan erjedő vívódást, és a karizmatikus színészeknek is egytől egyig elhisszük bűneiket. Ám sajnos a film dramaturgiája ugyanolyan szétziláltnak bizonyul, mint főhősünk lelke, hisz a forgatókönyvíró pont olyan tehetetlenül sodródik az eseményekkel, mint Dave a filmben.

A feszesség hiánya megbocsájtható volna, ha közben találó epizódjelenetek sorában kapnánk alapos látleletet a karakterről, de ez sem történik meg. A kapkodó, gyorsan felvillantott jelenetek csak felületes benyomást adnak, sosem engednek igazán közel a karakterekhez. A film így egyfelől túl pörgős, másfelől mégsem elég feszes. Ezek a ritmikai problémák azért is meglepőek, mert a Hó az édenkertben-nel rendezőként debütáló Hulme a nem éppen kapkodó elbeszélési módjáról ismert Anton Corbijn vágójaként is dolgozott. Elleshette volna a lassan hömpölygő karakterábrázolás fortélyait a holland mestertől. A két pótapa-figura közti hosszas őrlődés sablonos cselekményszálát szépen oldja a spirituális kérdés előtérbe kerülése, de a fináléban sajnos itt sem bízik Hulme a néző képességeiben: otromba módon a rágja szánkba a végső tanulságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12233