KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller

Téli álom

Pápai Zsolt

Altman rendhagyó westernjének hőse kisstílű haszonleső, gyáva és tehetetlen szájhős.

 

Robert Altman nem sokkal azelőtt, hogy a papírmasé-díszletek és kirakatkonfliktusok között játszódó Buffalo Bill és az indiánok című anti-westernjével a maga részéről megadta a kegyelemlövést Hollywood legnagyobb múltú és rangú műfajának, elkészített egy másik, realisztikusabb tónusú vadnyugat-parafrázist is. A hagyományos zsánerekkel mindig is kedvtelve játszadozó rendező közvetlenül első igazi nagy dobása, a M.A.S.H. mozibemutatója – és sikerének realizálódása – előtt kezdett hozzá a többek által egyik legjobb munkájaként aposztrofált McCabe és Mrs. Millerhez.

Altmannak az ötvenes évekbeli pályakezdése után bő másfél évtizedet kellett várnia arra, hogy ironikus műfajjátékaira a szélesebb közönség is vevő legyen, igaz, még a karrierje hetvenes évekbeli hirtelen beizzását követő időszakban is érték kudarcok. A műfaji dekonstrukció nagypapája nem egyszer rosszul térképezte fel a közönség ízlését és tűréshatárát, ezért gyakran sikerültebb művei is évekig parkolópályára szorultak. A McCabe és Mrs. Millernek ugyan mára stabil helye lett a kánonban, a maga korában azonban ellentmondásos volt a fogadtatása. A nagyközönség érdektelenségének megvolt az oka, Altman ugyanis alaposan újraírta a műfaji sztenderdeket, emellett a hangsávon végzett kísérleteivel is kihívta maga ellen a kényelmesebb nézők ellenérzéseit.

Egy frissen alapított kisvárosban a bordélynegyed felhúzását végző John McCabe bizniszét nem nézik jó szemmel a környéken befektetésekre vadászó nagyhatalmú vállalatok prominensei, ezért lelépési összeget ajánlanak fel hősünknek, aki azonban visszautasítja azt – látható, a sztori nagy meglepetésekkel nem szolgál, voltaképpen egy a néhány klasszikus westernrecept közül, a hagyományos történetet azonban korántsem hagyományos tálalásban mutatja be a rendező. Már az is meglepő, hogy a cselekmény helyszínét délnyugatról északra, a prériről hatalmas hegyek övezte alternatív miliőbe telepíti, leginkább nagyratörő és leglátványosabb vállalkozása azonban a klasszikus hőstípus deheroizálása. A mese centrumában álló McCabe – bár kezdetben nem így látszik – jószerivel mindenben ellentéte a westernek hősfiguráinak. Érdekközpontú és kisstílű haszonleső, gyáva és tehetetlen szájhős, akinek ugyan semmi sem drága, ha nem sejt veszélyt, de riadtan menekül a tényleges konfrontációk elől, aki – ha már nagyon muszáj – lesből céloz, de így is csak véletlenül talál, és aki még a belé szerelmes kurvát sem képes megtartani.

A McCabe és Mrs. Miller nem csupán a legfontosabb műfaji jegyek dekonstruálása miatt figyelemre méltó darab, hanem a rendhagyó operatőri és hangmérnöki munka miatt is. Zsigmond Vilmos rendkívüli plaszticitású kompozíciók sorát bűvöli vászonra, melyek olyan jelentős direktorokat inspiráltak a későbbiekben, mint Stanley Kubrick (aki a Barry Lyndonhoz merített ihletet Altman filmjéből) vagy John Boorman (aki a Gyilkos túrában már Zsigmondra támaszkodott). A számos mívesen kivitelezett jelenet közül is kiemelkedik a húszperces zárlat, a lassan szállingózó hóban lefolyó leszámolás-szekvencia, amelyben Altman álomszép képek kíséretében küldi nyugovóra hőseit és az egész westernműfajt.

A fényképezés mellett revelatív a hang használata is. Altmant már pályája elejétől intenzíven foglalkoztatta a filmi kifejezésmód valamennyi területe, és a hetvenes évek elejétől mind többet kísérletezett a hangsávval. Ez irányú ténykedése az évtized derekán a forradalmian új technikát alkalmazó Nashville-ben jutott a csúcsra (a filmben nyolc sávra rögzítették a hangot, így a keveréskor a háttérben folyó beszélgetéseket is érthetővé tudták tenni, miközben megmaradt az eredeti kakofón hangzás), de a hangsáv manipulációját már a McCabe és Mrs. Millerben elkezdte: dialógusok, zajok és zörejek soha korábban nem szólaltak meg hollywoodi filmben oly realisztikusan, mint itt. Számos oka van tehát annak, hogy a rendező és David Forster producer hol érdekesebb, hol lapos audiokommentárja, egy kurta korabeli werk és egy előzetes kíséretében kiadott McCabe és Mrs. Miller magyarországi ősbemutatója még három évtizeddel a film megszületése után is fontos esemény legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2170