KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ahogy tetszik

Vajda Judit

As You Like It – amerikai–brit, 2006. Rendezte és írta: William Shakespeare művéből Kenneth Branagh. Kép: Roger Lanser. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Bryce Dallas Howard (Rosalinda), Kevin Kline (Jaques), Romola Garai (Celia), David Oyelowo (Orlando), Alfred Molina (Touchstone). Gyártó: Picturehouse / HBO. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 140 perc.

 

Ha színház az egész világ, akkor minden bizonnyal Japán is az – gondolhatta Kenneth Branagh, számos Shakespeare-film színésze és rendezője, így egy roppant eredeti ötlettel Japánba helyezte az egyik legnépszerűbb Shakespeare-komédia, az Ahogy tetszik – eredetileg franciaországi – színhelyét. A remek referenciákkal (V. Henrik, Sok hűhó semmiért) rendelkező alkotó kreativitása és innovációs készsége azonban itt megrekedt, adaptációja így egyszerre lett unalmas és régimódi. Nem jutott eszébe ugyanis, hogy talán más irányban radikalizálhatná a több évszázados színművet, és erőteljesen le lehetett volna rövidíteni a darabot (a film közel 140 perces lett), kivenni belőle néhány unalmas szónoklatot, vagy a túlzó, pózokkal teli játékot felejtethette volna el színészeivel, de a dalos-táncos befejezés is zavaróan ismerős és avítt (amin a werkszerűen, a stábbal a háttérben elszavalt epilógus sem segít). Pedig az Ahogy tetszik elsőre hálás feladatnak tűnik, benne van minden olyan motívum, amiért az Avoni Hattyút szeretjük és amiért még mindig jól tudunk szórakozni művein: személyiség- és ruhacsere, többféle variációban felfejlődő szerelmesek, nevetséges reménytelen vonzalom, bolond párok stb.

A japán helyszín melletti másik nagy ötlete Branagh-nak az volt, hogy a térszervezésben mereven ragaszkodott a színpadiassághoz (már ha tudatosan tette egyáltalán): a japán házak papírfalai eleve rendkívül díszletszerűek, de a rendező ezt leszámítva is rendre emelvényre vagy színpadra helyezi hőseit (például Céliát és Rosalindát első közös páros jelenetükben); a figurák elhelyezése általában szimmetrikus, az erdőben játszódó jelenetekben pedig szintén szinte mindig színházban vagyunk, akár a mező közepén megtartott esküvőt, akár a megtapsolt beszédet vesszük. Ám egy színdarabot színpadszerűen megjeleníteni sajnos körülbelül annyira eredeti ötlet, mint Japánról a kabuki színházra és a szumó birkózásra asszociálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8894