KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elrabolva

Baski Sándor

Taken – francia, 2008. Rendezte: Pierre Morel. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Michel Abramowicz. Zene: Nathaniel Mechaly. Szereplők: Liam Neeson (Bryan), Maggie Grace (Kim), Famke Janssen (Lenore), Holly Valance (Diva), Xander Berkeley (Stuart). Gyártó: Europa Corp. / M6 Films / Grive Productions. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 93 perc.

 

Nevezhetjük a kulturális globalizáció csúcsának vagy csak egy tökéletes célközönség-pozicionálásnak, mindenesetre tény, hogy a francia gyártású Elrabolva ügyesebben játszik rá az amerikai közönség félelmeire, mint a hasonló témájú hollywoodi filmek. Mióta a CNN vagy a Fox napi híradásaiban vágókép lett a lángoló amerikai zászló, a világ kevésbé tűnik barátságos helynek. A Motelben még Szlovákiáig kellett a jenki turistáknak utazniuk, hogy leírhatatlan borzalmak történjenek velük, az Elrabolva történetében már Párizs szívéből, fényes nappal rabolnak el két naiv tinilányt. A folytatás azonban már nem Eli Roth horrorját idézi, az egyik lány apja ugyanis egy Afganisztánban edződött, egykori titkosszolgálati ügynök, aki azonnal ráveti magát a forró nyomra. Bryan Millsről az első félórában még csak annyit tudunk meg, hogy az ősöreg zsaruklisének megfelelően ráment a házassága a munkájára, a folytatásból viszont már az is kiderül, hogy hatékonyabb és kérlelhetetlenebb, mint Jason Bourne és Jack Bauer együttvéve. Luc Besson és írótársa, a Szállító-trilógiát is jegyző Robert Mark Kamen pontosan érzik, milyen hősre vágyik a politikai korrektség szólamaiba belefáradt nagyérdemű: Mills nem kér engedélyt a kínzásra, és akár egy ártatlant is habozás nélkül lepuffant, ha ezzel közelebb kerülhet elrabolt lányához.

Pierre Morel filmje így aztán nem a morális kérdésekről szól, hanem ahogy a Besson-gyár többi terméke a Taxitól A nyakörvön át A Szállító-szériáig, az adrenalinról és a folyamatos pörgésről. Az akciójelenetek intenzitása megközelíti a Bourne-filmek színvonalát, de aki miatt mégis kiemelkedik az Elrabolva a tavalyi év akciómozijai közül, az Liam Neeson. Ötvenhat éves kora ellenére éppoly meggyőzően hozza a kőkemény profit, mint Jason Statham, az angol kollégával ellentétben azonban neki a drámai jelenetek is jól állnak – ha a történet hihetetlen, nem árt, ha legalább a hős fájdalmát elhisszük.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9745