KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/november
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szupergettósítás Kultúrtévé
FINCHER ÉS A FACEBOOK
• Baski Sándor: Netpolgár A közösségi háló
NŐI SZEMMEL
• Hungler Tímea: A kamera neme Női tekintet
• Kovács Kata: Az apa árnyéka Úl raj: Sofia Coppola
• Alföldi Nóra: Ösztrogén, vagy valami hasonló Angelina Jolie
PERZSA NŐK
• Iványi Zsófia: Kőzáporban Női sorsok Perzsiában
• Barkóczi Janka: Perzsa kertek Beszélgetés Shirin Neshattal, Shoja Azarival és Tóth Orsival
A HELY SZELLEME
• Roboz Gábor: A legszűkebb kelepce Klausztrofób thrillerek
• Varró Attila: A törlesztés démonai Kísértetházak
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Túlélni az életet Velence
KÉPMESTEREK
• Rédey Soma: Fény a falon Beszélgetés Tóth Jánossal
IVAN PASSER
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje – 2. rész
FILMISKOLA
• Pápai Zsolt: Serpenyő és puska Hangnemváltás és kevert hangnem
• Varga Zoltán: Életút-kereszteződések Párhuzamos elbeszélések
KRITIKA
• Csillag Márton: Viccen belül Egy komoly ember
• Gorácz Anikó: Sorskönyv Szekeres Csaba: Örvény
FILM / REGÉNY
• Nevelős Zoltán: Egy zárkózott angol úr Martin Booth: Az amerikai
• Kovács Marcell: Rózsaszín szorongás Az amerikai
MOZI
• Varró Attila: Szerelmi bűnök
• Pápai Zsolt: Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik
• Vajda Judit: A lány aki tűzzel játszott
• Kolozsi László: Ünnepek után
• Baski Sándor: Nömadak Tx
• Szabó Noémi: Babák – Az első év
• Tüske Zsuzsanna: Ízek, imák, szerelmek
• Vörös Adél: Sejtcserés támadás
• Forgács Nóra Kinga: Képzelt szerelmek
• Lovas Anna: Őrzők legendája
• Parádi Orsolya: Gru
• Sepsi László: Alfa és Omega
• Alföldi Nóra: Dobogó kövek
DVD
• Varró Attila: Vörös szikla
• Géczi Zoltán: A nyakörv
• Sepsi László: Végrehajtók
• Pápai Zsolt: Láncra vert igazság
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mosás, vágás, ámítás

Parádi Orsolya

De vrais mensonges – francia, 2011. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Gilles Henry. Zene: Philippe Eidel. Szereplő: Audrey Tautou (Émilie), Nathalie Baye (Maddy), Sami Bouajila (Jean), Stéphanie Lagarde (Sylvia). Gyártó: Les Films Péllias. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 101 perc.

Habkönnyűnek szánt francia vígjáték, amelyben Audrey Tautou butácska fodrásznője saját hazugságainak hálójába gabalyodik, és gabalyít másokat. Egy névtelen szerelmeslevéllel kezdődik minden, melyet Émilie a szalonjában mindenesként dolgozó Jeantól kap. Ezt elküldi még mindig vonzó, de boldogtalan anyjának, hátha felderül tőle. Jean mellesleg a Berkeley-n végzett nyelvész, és amikor ez kiderül, Émilie annyira frusztrált lesz, hogy kirúgja. Ám anyja addigra bezsong, ezért Émilie megkéri a férfit, játssza el a titkos imádó szerepét, és ezzel szerelmi háromszöggé alakul a történet.

A Vénusz szépségszalont idéző, dél-francia tengerparti fodrászüzletben játszódó komédia egészen kellemes nyár eleji szórakozás lenne, ha karakterei nem lennének szélsőségesen bugyuták. Az első félórában mintha a szemünk káprázna az életidegen figuráktól. Tautou-ból Pierre Salvadori rendező hozott már ki felszínes szélhámosnőt a Drágaságomban, ám azt a félvilági élet pikantériája még elvitte valahogy. Új filmjének női főhőse azonban gyáva és szánalmas egyszerre, és jellemfejlődéséről nehéz lenne ódát zengeni. Az André Téchiné AIDS-drámájából és A belső körből ismert Sami Bouajila karaktere pedig bamba, bocsánatkérő mosollyal kénytelen hagyni, hogy álmai nője alázza, bár játéktere nagyobb. Amikor végre megelégeli a csikicsukit, és felvállalja a prostituálódást – pénzért elmegy bájvacsorázni a mamával, közben megküzd magával –, végre valami emberit láthatunk. Olyan az egész, mint Tautou filmbeli nyaktetoválása: rózsának szánták, de inkább égési sérülésre hasonlít. Ez az Émilie fényévekre van Amelie-től.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10678