KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/november
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szupergettósítás Kultúrtévé
FINCHER ÉS A FACEBOOK
• Baski Sándor: Netpolgár A közösségi háló
NŐI SZEMMEL
• Hungler Tímea: A kamera neme Női tekintet
• Kovács Kata: Az apa árnyéka Úl raj: Sofia Coppola
• Alföldi Nóra: Ösztrogén, vagy valami hasonló Angelina Jolie
PERZSA NŐK
• Iványi Zsófia: Kőzáporban Női sorsok Perzsiában
• Barkóczi Janka: Perzsa kertek Beszélgetés Shirin Neshattal, Shoja Azarival és Tóth Orsival
A HELY SZELLEME
• Roboz Gábor: A legszűkebb kelepce Klausztrofób thrillerek
• Varró Attila: A törlesztés démonai Kísértetházak
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Túlélni az életet Velence
KÉPMESTEREK
• Rédey Soma: Fény a falon Beszélgetés Tóth Jánossal
IVAN PASSER
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje – 2. rész
FILMISKOLA
• Pápai Zsolt: Serpenyő és puska Hangnemváltás és kevert hangnem
• Varga Zoltán: Életút-kereszteződések Párhuzamos elbeszélések
KRITIKA
• Csillag Márton: Viccen belül Egy komoly ember
• Gorácz Anikó: Sorskönyv Szekeres Csaba: Örvény
FILM / REGÉNY
• Nevelős Zoltán: Egy zárkózott angol úr Martin Booth: Az amerikai
• Kovács Marcell: Rózsaszín szorongás Az amerikai
MOZI
• Varró Attila: Szerelmi bűnök
• Pápai Zsolt: Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik
• Vajda Judit: A lány aki tűzzel játszott
• Kolozsi László: Ünnepek után
• Baski Sándor: Nömadak Tx
• Szabó Noémi: Babák – Az első év
• Tüske Zsuzsanna: Ízek, imák, szerelmek
• Vörös Adél: Sejtcserés támadás
• Forgács Nóra Kinga: Képzelt szerelmek
• Lovas Anna: Őrzők legendája
• Parádi Orsolya: Gru
• Sepsi László: Alfa és Omega
• Alföldi Nóra: Dobogó kövek
DVD
• Varró Attila: Vörös szikla
• Géczi Zoltán: A nyakörv
• Sepsi László: Végrehajtók
• Pápai Zsolt: Láncra vert igazság
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy francia nő

Tóth András György

 

„Sosem fogom megérteni a franciák szerelmi ügyeit. Csak az őrület, a szenvedély, a szenvedés. A mi háborúinkhoz hasonlítanak” – mondja egy vietnami hölgy Régis Wargnier Indokína címmel elkövetett, több mint két és fél órás, csöpögős romantikájú szappanoperájában, mely valami félreértés folytán a legjobb külföldi filmnek kijáró Oscart nyerte 1993-ban. Wargnier mostani opuszában is megmaradt e kérdéskörnél, szerencsénkre azonban lemondott az Elfújta a szélből elcsent sallangok nagy részéről, az előzményekhez képest meglepően élvezhető és eredeti módon vezetett sztoriban. Az 1939-ből 1954-ig békaügyességgel ugráló film tizenöt év francia háborúit használja keretül egy erkölcsi meséhez. Hogyan viszonyul a rendszeres házastársi hűtlenséghez a férj, a rokonság, a gyerek, és maga az elkövető? Egy meseszép katonafeleség kötelességtudóan csalja az urát távollétében fűvel-fával a család növekvő rosszallása mellett, mígnem egy búsképű berliner úgy lángra lobbantja a film egyetlen szexjelenetében, ahogy még kevés nőt láttunk felhevülni filmvásznon (Emmanuelle Wart tündököl itt). Tulajdon családja fojtogató atmoszférájától megcsalt férjéhez menekül a nő, gyermekeit egyre jobban elhanyagolja... Ahol azonban Eric Rohmer a megoldásig beszélteti a szereplőit és Bertrand Blier a végletekig fokozza a perverziójukat, Wargnier a hagyományosan romantikus befejezés híve marad. A giccs határát súroló (és átlépő) jelenetek és párbeszédek váltakoznak egészen izgalmas képsorokkal, a film felütése például kellemesen újhullámos, gyakran kilépünk a tömegfilmek sablonos ritmusából, különösen az eleinte humorosnak ható képi és nyelvi szűkszavúság miatt, mely hatásosan megy át végül balladai tömörségbe. Nézhető film, de ha megszólal a zene, fogjuk be a fülünket: úgyis feliratos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1458