KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/november
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szupergettósítás Kultúrtévé
FINCHER ÉS A FACEBOOK
• Baski Sándor: Netpolgár A közösségi háló
NŐI SZEMMEL
• Hungler Tímea: A kamera neme Női tekintet
• Kovács Kata: Az apa árnyéka Úl raj: Sofia Coppola
• Alföldi Nóra: Ösztrogén, vagy valami hasonló Angelina Jolie
PERZSA NŐK
• Iványi Zsófia: Kőzáporban Női sorsok Perzsiában
• Barkóczi Janka: Perzsa kertek Beszélgetés Shirin Neshattal, Shoja Azarival és Tóth Orsival
A HELY SZELLEME
• Roboz Gábor: A legszűkebb kelepce Klausztrofób thrillerek
• Varró Attila: A törlesztés démonai Kísértetházak
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Túlélni az életet Velence
KÉPMESTEREK
• Rédey Soma: Fény a falon Beszélgetés Tóth Jánossal
IVAN PASSER
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje – 2. rész
FILMISKOLA
• Pápai Zsolt: Serpenyő és puska Hangnemváltás és kevert hangnem
• Varga Zoltán: Életút-kereszteződések Párhuzamos elbeszélések
KRITIKA
• Csillag Márton: Viccen belül Egy komoly ember
• Gorácz Anikó: Sorskönyv Szekeres Csaba: Örvény
FILM / REGÉNY
• Nevelős Zoltán: Egy zárkózott angol úr Martin Booth: Az amerikai
• Kovács Marcell: Rózsaszín szorongás Az amerikai
MOZI
• Varró Attila: Szerelmi bűnök
• Pápai Zsolt: Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik
• Vajda Judit: A lány aki tűzzel játszott
• Kolozsi László: Ünnepek után
• Baski Sándor: Nömadak Tx
• Szabó Noémi: Babák – Az első év
• Tüske Zsuzsanna: Ízek, imák, szerelmek
• Vörös Adél: Sejtcserés támadás
• Forgács Nóra Kinga: Képzelt szerelmek
• Lovas Anna: Őrzők legendája
• Parádi Orsolya: Gru
• Sepsi László: Alfa és Omega
• Alföldi Nóra: Dobogó kövek
DVD
• Varró Attila: Vörös szikla
• Géczi Zoltán: A nyakörv
• Sepsi László: Végrehajtók
• Pápai Zsolt: Láncra vert igazság
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó szamuráj

Köves Gábor

 

Az utolsó szamuráj játékidejének 144 percéből 134 bűnös élvezetet kínál. Úgy valahogy, ahogy a majonéztől csöpögő Whopper menü is az tud lenni a megfelelő pillanatban. Hollywood a japán bazársorra tévedt, s az ismert kellékek közül jó ízléssel válogatta egymás mellé a pénzért megvásárolható legjobb minőségű darabokat. Tizenkilencedik századvégi japán táj- és városképeket, az amerikai polgárháború huszáros egyenruháit és az ősi szamuráj-rend hacukáit viselő játékkatonákat, a Kelet kecses szablyáit és a Nyugat hatékonyan halált osztó gépfegyvereit. Behemót amerikai szuperprodukció lévén nincs mit csodálkozni ezen, mint ahogy azon sem érdemes sokat rágódni, hogy az indiánok kiirtásától megcsömörlött, Japánba szakadt polgárháborús hős megváltását dokumentáló eposz ugyanúgy igényt tart mindkét amerikai szekértábor, a lelkiismeret-furdalásos liberálisok és a világrendőr szerepet büszkén vállalók dollárjaira. Ezek többé-kevésbé iparági sajátosságok, a vagy megszoksz, vagy megszöksz gőgje, melynek tolerálását jelen esetben jelentősen megkönnyíti, hogy a változó hevességű melldöngetés egy arányosan felépített, lendületes és a maga módján kellemesen infantilis kalandfilmmel párosul. Sok mindent számon lehet kérni ezen a filmen, de azt csak az igazán szőrös szívűek állíthatják, hogy ne lenne gazdagon illusztrálva ez a képeskönyv. A bő kínálat a törékeny szamuráj-özvegy megkapóan félénk mosolyától a rettegett hadvezér hősi halálának kimerevített pillanatáig, a végeláthatatlan zöld mezők és dombságok panorámaképeitől Tom Cruise átható tekintetének könnyes-komoly melankóliájáig terjed. Egyedül az epilógus képeinek megkomponálásánál hordott félre az addig biztos alkotói kéz. Vitatni ugyan nem vitatjuk, hogy a világ valamennyi nemzete sokat köszönhet Tom Cruise világmentő munkásságának, valahogy mégis kényelmetlenül érint, amikor e kétségbevonhatatlan tényt az arcunkba dörgölik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1847