KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/november
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szupergettósítás Kultúrtévé
FINCHER ÉS A FACEBOOK
• Baski Sándor: Netpolgár A közösségi háló
NŐI SZEMMEL
• Hungler Tímea: A kamera neme Női tekintet
• Kovács Kata: Az apa árnyéka Úl raj: Sofia Coppola
• Alföldi Nóra: Ösztrogén, vagy valami hasonló Angelina Jolie
PERZSA NŐK
• Iványi Zsófia: Kőzáporban Női sorsok Perzsiában
• Barkóczi Janka: Perzsa kertek Beszélgetés Shirin Neshattal, Shoja Azarival és Tóth Orsival
A HELY SZELLEME
• Roboz Gábor: A legszűkebb kelepce Klausztrofób thrillerek
• Varró Attila: A törlesztés démonai Kísértetházak
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Túlélni az életet Velence
KÉPMESTEREK
• Rédey Soma: Fény a falon Beszélgetés Tóth Jánossal
IVAN PASSER
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje – 2. rész
FILMISKOLA
• Pápai Zsolt: Serpenyő és puska Hangnemváltás és kevert hangnem
• Varga Zoltán: Életút-kereszteződések Párhuzamos elbeszélések
KRITIKA
• Csillag Márton: Viccen belül Egy komoly ember
• Gorácz Anikó: Sorskönyv Szekeres Csaba: Örvény
FILM / REGÉNY
• Nevelős Zoltán: Egy zárkózott angol úr Martin Booth: Az amerikai
• Kovács Marcell: Rózsaszín szorongás Az amerikai
MOZI
• Varró Attila: Szerelmi bűnök
• Pápai Zsolt: Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik
• Vajda Judit: A lány aki tűzzel játszott
• Kolozsi László: Ünnepek után
• Baski Sándor: Nömadak Tx
• Szabó Noémi: Babák – Az első év
• Tüske Zsuzsanna: Ízek, imák, szerelmek
• Vörös Adél: Sejtcserés támadás
• Forgács Nóra Kinga: Képzelt szerelmek
• Lovas Anna: Őrzők legendája
• Parádi Orsolya: Gru
• Sepsi László: Alfa és Omega
• Alföldi Nóra: Dobogó kövek
DVD
• Varró Attila: Vörös szikla
• Géczi Zoltán: A nyakörv
• Sepsi László: Végrehajtók
• Pápai Zsolt: Láncra vert igazság
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeress, ha tudsz!

Bíró László

 

Hálásnak kell lennünk annak a magyarországi forgalmazónak, amely Gena Rowlands főszereplésével készült filmet mutat be – már csak azt kellene elintézni, hogy Cassavetes is ismét ott legyen. A Zsigmond Vilmos fényképezte Szeress, ha tudsz című filmben öt és fél szerelmi történetnek lehetünk inkább csak fültanúja. Az akciószűk, ámbár jól megírt amerikai románcfilmben a rendező felvázolja a mai nagyvárosi szerelem ismerős típusait. Egy idős házaspár pici veszekedés után elcsitul, a férfiakban csalódott szépasszony ismét próbát tesz, a házasságtörők nem betliznek az ágyban, a mélakóros HIV-pozitív fiú visszatalál az élethez egy lepcses bombával, a viszont már AIDS-es haldokló fiú anyai szerelmet ébreszt, a magányos kocsmatöltelék pedig a többi krimólegyet szédíti bizarr sztorijaival – a szerelemről.

Minden és mindenki erről beszél. A film egyik kulcsmondata így hangzik: a szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni. Ugyanakkor a rendező mintha csak be akarná bizonyítani, hogy a kommunikáció, az egymással való beszéd a legfontosabb. Az amerikai kultúra bünteti azokat, akik nem tudják érzelmeiket és élményeiket szavak formájába önteni, hanem mindenféle ezoterikus megnyilvánulásokkal, mint sírás, bezárkózás próbálkoznak. Sajnálatos, hogy a szerelemről való sok beszéd közepette pont a lényeg vész el, s a túlpartra már csak kitűnően megformált mondatok, illetve jó színészi alakítások (a RowlandsConnery páros kiváló) jutnak át. A szkeccsfilmes technikát feloldó utolsó jelenet még azt a nagylelkű feltételezést is ellehetetleníti, mely szerint a rendező zseni, s tán önmaga ellenében készített filmet. Nem: Willard Carrol inkább Frank Zappa, Laurie Anderson vagy Thelonius Monk – állítólag a szerelem/építészet mondat nekik tulajdonítható – ellenében nyúlt kamerához, immár harmadízben áldozva a mainstream oltárán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2842