KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/november
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szupergettósítás Kultúrtévé
FINCHER ÉS A FACEBOOK
• Baski Sándor: Netpolgár A közösségi háló
NŐI SZEMMEL
• Hungler Tímea: A kamera neme Női tekintet
• Kovács Kata: Az apa árnyéka Úl raj: Sofia Coppola
• Alföldi Nóra: Ösztrogén, vagy valami hasonló Angelina Jolie
PERZSA NŐK
• Iványi Zsófia: Kőzáporban Női sorsok Perzsiában
• Barkóczi Janka: Perzsa kertek Beszélgetés Shirin Neshattal, Shoja Azarival és Tóth Orsival
A HELY SZELLEME
• Roboz Gábor: A legszűkebb kelepce Klausztrofób thrillerek
• Varró Attila: A törlesztés démonai Kísértetházak
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Túlélni az életet Velence
KÉPMESTEREK
• Rédey Soma: Fény a falon Beszélgetés Tóth Jánossal
IVAN PASSER
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje – 2. rész
FILMISKOLA
• Pápai Zsolt: Serpenyő és puska Hangnemváltás és kevert hangnem
• Varga Zoltán: Életút-kereszteződések Párhuzamos elbeszélések
KRITIKA
• Csillag Márton: Viccen belül Egy komoly ember
• Gorácz Anikó: Sorskönyv Szekeres Csaba: Örvény
FILM / REGÉNY
• Nevelős Zoltán: Egy zárkózott angol úr Martin Booth: Az amerikai
• Kovács Marcell: Rózsaszín szorongás Az amerikai
MOZI
• Varró Attila: Szerelmi bűnök
• Pápai Zsolt: Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik
• Vajda Judit: A lány aki tűzzel játszott
• Kolozsi László: Ünnepek után
• Baski Sándor: Nömadak Tx
• Szabó Noémi: Babák – Az első év
• Tüske Zsuzsanna: Ízek, imák, szerelmek
• Vörös Adél: Sejtcserés támadás
• Forgács Nóra Kinga: Képzelt szerelmek
• Lovas Anna: Őrzők legendája
• Parádi Orsolya: Gru
• Sepsi László: Alfa és Omega
• Alföldi Nóra: Dobogó kövek
DVD
• Varró Attila: Vörös szikla
• Géczi Zoltán: A nyakörv
• Sepsi László: Végrehajtók
• Pápai Zsolt: Láncra vert igazság
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kacsaszezon

Vajda Judit

 

Mi történik, ha két tizennégy éves gyerek szülők nélkül marad egy kis pénzzel, finomságokkal és videojátékkal felszerelkezve? Nem nehéz elképzelni. Na de mi van akkor, ha elmegy az áram, így a videójátéknak sajnos lőttek? Mert a kóla és a csipsz hamar elfogy, a pizzarendeléssel meg nem sok időt lehet kitölteni. Két ifjú hősünk tehát elkezd veszettül unatkozni, és ennek a folyamatnak lehetünk tanúi másfél órán keresztül.

Nem csoda, hogy mi is hamarosan unatkozni kezdünk, hiszen a két srác a film ideje alatt valóban nem csinál semmit. Még szerencse, hogy van egy szomszéd lány, aki átjön, hogy náluk süssön sütit, na és kapóra jön a pizzafutár is, akit lehet szívatni, és azzal is megy az idő. A pizzás azonban túl jó partner a semmittevéshez, mint ahogy a szomszéd is hamar hozzászokik a jólesően henye környezethez. A nagy semmit időnként az szakítja meg, hogy visszatér az áram, újra kell kezdeni a tortasütést, a film csúcspontja pedig kétségkívül az, hogy ezúttal egy kis cannabis is kerül a sütibe.

Írhatnánk a fiatal színészek dísztelen és hiteles alakításáról (a jelenetek jó része valószínűleg improvizáció volt), de ez sem képes feledtetni a rendező művének ürességét. Bár ez a semmitmondó kamarajáték néhányaknak csakugyan tetszhetett, mivel – egyéb fesztiváldíjai mellett – 2004-ben a legjobb mexikói filmnek választották.

A küldetés, amire Fernando Eimbcke vállalkozott, nem kevesebb, mint hogy a fentebb ismertetett semmit ábrázolja. A semmit viszont – ezt egyre több filmes bizonyítja be, emlékezzünk csak a tavaly bemutatott Nothingra – nem lehet szórakoztatóan, érdekesen vagy tartalmasan ábrázolni. A semmit sehogyan sem lehet ábrázolni, hívhatjuk Semminek is – akkor sem. És az ennek megkísérlésére tett folytonos próbálkozások sajnos nem a filmesek fantáziájáról, hanem éppen ellenkezőleg: fantáziátlanságáról tesznek tanúbizonyságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8245