KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rango

Varró Attila

Rango – amerikai, 2011. Rendezte: Gore Verbinski. Írta: John Lango. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: Blind Wink / GK Films / Nickelodeon Movies. Forgalmazó: UIP- Duna Film. Szinkronizált. 90 perc.

 

A posztmodern komédiák számára mindig is kiváló főhősnek bizonyult az alakoskodó színész figurája, aki a sors szeszélye folytán a valóságban is kénytelen életre kelteni szerepét (GalaxyQuest, Veszélyes éj, Dave), arra azonban eddig még nem volt példa, hogy a hősfigurát ráadásul egy kaméleon alakítsa, aki szó szerint rendre más bőrbe bújik. Az antropomorf állatkákra építő rajzfilmvígjátékok azonban erre is lehetőséget teremtettek, megajándékozva lelkes közönségüket a Rangóval, amiben a Három amigó és a Zelig randevúzik egymással Leoneföld poros kisvárosában.

Az ezredfordulós műfajátiratokhoz vonzódó Gore Verbinski nem először idomít digitális kisállatokat szélesvászonra, míg azonban az Egértanyában beérte a kötelező műfaji intertextekkel Godzillától az Apokalipszis mostig, a friss mű mindezekhez már egy teljes műfaj digitál-paródiáját használja keretként. Miként címe is mutatja, a Rango (Django+Ringo) a ’60-as évek olasz westernfilmjeiből szemezget össze magának kalandtörténetet (a helyi kiskirálytól elnyomott városkába érkező rejtélyes idegen felszabadítja a közösséget a kapitalista elnyomás alól), megfejelve a Kínai negyedből átemelt vízbitorlási konfliktussal és a kortárs élvezethez szükséges friss idézetekkel (többek közt A Karib-tenger kalózaival). Verbinski filmje azonban bizarr spirituális mellékszálával (lásd az armadillo figuráját) és szürreális víziójeleneteivel inkább tekinthető az El Topo, mintsem a Dollár-trilógia paródiájának, hiába bukkan fel – egyfajta modernista ellenpontként – maga a Névtelen Ember is egy álomszekvencia erejéig. Ezzel és a kifejezetten nyomasztóra formált menazsériával a Rango kilép saját műfaja fő célközönségének hatóköréből és nyíltan a felnőttnézők kegyeit keresi, új kalandokra csábítva őket a Shrek-tanyáról indult ösvényen – a Tarantino- vagy Burton-féle műfajérzékenység és humorérzék híján azonban csak üres zsánerpetárdákat puffogtat sorra az út szélén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10569