KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Miklós Ádámmal

Kóla, foci, meditáció

Kovács Kata

Facebook, Beckham- és horror-rajongás a kolostorban – Miklós Ádám első hosszú dokufilmje a nepáli szerzetesnők új generációját mutatja be.

 

Tizenhat éves kora óta készít filmeket, mindig is a játékfilm érdekelte. Most fejezi be a tanulmányait, filmelméletet hallgatott a St. Andrews Egyetemen, Skóciában. Novembertől látható a hazai mozikban első, hetvenperces dokumentumfilmje, a Dolma lányai, melyet forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyez. A film olyan nők életét mutatja be, akik a tradicionális életforma, a buddhizmus hagyományai és a mai modern világ kereszteződésében élnek Katmanduban.

 

Neked van személyes kötődésed a Dolma lányai témájához?

Nincsen. Másodéves koromban találkoztam egy sráccal, aki akkor már járt Nepálban, ő mondta, hogy forgatni kellene a buddhista szerzetesnők életéről. És bár sosem gondoltam, hogy dokumentumfilmet fogok készíteni, amikor megkeresett ezzel az ötlettel, rögtön eldöntöttem, hogy beszállok, mert lenyűgözött a téma. Talán nevezhetjük orientalista perspektívának, hogy azt emeltük ki, ami minket érdekelt ebből a világból. Az egyik célunk az volt, hogy megmutassuk, hogyan élnek ők a huszonegyedik században, és hogy ez az élet talán nem is különbözik annyira a miénktől, mint azt képzeljük. A másik fő téma a nők és a férfiak közötti különbségek.

Kikkel és mennyi ideig dolgoztatok a filmen?

A stáb minden tagja más országból származik, és mást is tanulunk: filmet, antropológiát, pszichológiát, közgazdaságtant, nemzetközi kapcsolatokat. Az elkészítése – a harminc napos forgatással együtt – egy évig tartott, és tizenötezer fontba került. A vágás kicsit hosszabb folyamat volt, mert akkor épp az egyetemen is voltak óráim, így csak esténként értem rá. Ezután hazatértem Győrbe, és Arrabona Studio néven alapítottunk filmes céget egy régi barátommal. Azóta elkezdtük a következő munkánkat is, egy dokumentumfilmet a tibeti rákgyógyászatról (The Legacy of Menla).

Hogyan választottátok ki ezeket a hihetetlenül életvidám és nyitott szereplőket?

Amikor megérkeztünk, öt napig nem is forgattunk, csak nézelődtünk, ismerkedtünk. Rábíztuk a véletlenre, és megvártuk, hogy kiderüljön, ki az a személyiség, aki kiemelkedik. Először csak könnyedebb interjúkat készítettünk velük, aztán szépen lassan rávezettük őket a komolyabb témákra.

A film előkészítésekor, a tervezésnél mennyire sejtettétek, hogy ez a téma, ezek a dilemmák kerülnek majd a film középpontjába?

Ezt természetesen nem tudhattuk előre, de volt egy tervünk, amihez azért nem ragaszkodtunk véresen. Nem mehetsz ki forgatni anélkül, hogy ne lenne a fejedben valami, amit mindenképp el akarsz mesélni a nézőnek. Annyit előre eldöntöttünk, hogy mivel úgysem tudunk majd objektív képet mutatni – hiszen ez nem tényközlő dokumentumfilm – inkább a személyes tapasztalatainkat rögzítjük. A megérkezéskor egyébként meglepődtünk, sejtettük ugyanis, hogy egy modern életformát fogunk találni, de az elvárásainkat felülmúlta ez a világ. Egy rekesz kólával fogadtak bennünket, aztán meg bejelentették, hogy másnaptól elvonulnak két hétre.

Mennyi az improvizáció a filmben, milyen mértékben dolgoztatok előre megírt forgatókönyvvel?

A dokumentumfilmezésnél rengeteg a váratlan helyzet, amikor el kell döntened, mennyire akarsz beavatkozni az eseményekbe. Egy példa: a forgatás alatt kiderült, hogy a szerzetesnők minden héten szoktak focizni, de amikor a filmben látható focis jelenetet felvettük, csak a mi kedvünkért játszottak. Nekem ez egy buddhista szerzetes filmje, az Isteni játék miatt volt fontos, ami a szerzetesek focilázáról szól. Amikor kiderült, hogy a szerzetesnők is imádják a futballt, úgy gondoltam, ennek benne kell lennie a filmünkben.

Fontos számodra, hogy egy dokumentumfilm történetet meséljen?

Igen, de talán még fontosabb, hogy mindennapi dolgokat mutasson meg, azt, hogy hol élnek az emberek, milyen, amikor lemennek a boltba, beülnek a kocsiba. A filmhez az inspirációt Kie¶lowski és Abbas Kiarostami filmjei adták. Ők az apró történéseket mutatják meg, melyeknek látszólag nincsen különösebb jelentése, de ha hosszan szemléljük őket – jóval hosszabban, mint amit egyébként megszoktunk – akkor mégis csak lesz súlya és értelme.

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 34-35. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13147