KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Almodóvar-zenék

Matador a lemezboltban

Fáy Miklós

 

Ez volt az igazi döbbenet. Bemenni a lemezboltba, és látni, hogy kiadták Pedro Almodóvar filmzenéit. Eddig azt sem tudtam, hogy vannak neki egyáltalán filmzenéi. Jó, nyílván szól valami a képek alatt, azt senki nem engedheti meg magának, amit Bresson, de hogy mi és miért, hol és mikor szól... Az egész olyan, mint egy televíziós dokumentumfilm. Azt mondják, hogy nyomasztó a hely, és közben tényleg szól valami mélyvonós társaság. A legjobb az egészben az, hogy nem viszi túlzásba. Nincs számára nagy jelentősége, ezért csak akkor használja Almodóvar a zenét, amikor mondani akar vele valamit. Nem súlyosat, véglegeset, csak határozottat. Kell itt, egy ilyen lemez láttán bármire is gondolni? Nem egészen egyszerűen a piac törvényeinek tiszteletéről van szó, egy sor régi, spanyol sláger piacradobásáról Almodóvar fedőnévvel?

Igen, igen, igen. Akarom mondani: nem, nem, nem. Igen, piacon vannak a régi, spanyol slágerek, de azért kell még valamire gondolni. Arra, hogy éppenséggel lehetnének ezek magyar slágerek is.

Almodóvar igazi kelet-európai életutat járt végig. Tizenhat évesen Madridba ment filmezést tanulni, csak éppen az iskola nem volt meg, ahol megtanulhatta volna a mesterséget. Ez időnként meg is látszik a filmjein, szabálytalanul dolgozik, furcsák a vágások, hajlandó a kész anyagban hibákat hagyni, ha a jelenet tempója azt kívánja. De ez akkor még csak a remélt jövő. Tizen- huszonévesen azért dolgozik, hogy megvehesse az első Super 8-as kamerát, és mert feszíti a mondanivalója, ír és zenél. Együttest alapít, az Almodóvar McNamarát. Ha értenék spanyolul, alighanem lelkesedni is tudnék, biztosan halálosan szellemesek a szövegei. Szövegértés nélkül, mily sajnálatos, a filmeken is felhasznált saját számoknak van valami elképesztő csehszlovák pop-jellege. De Almodóvar elküzdi magát a lehetőségig, és időben megjön a siker – ebben különbözik az ő története a magyar kollégákétól. A zenéhez való viszonya azonban nem mélyebb, mint Tímár Péteré, vagy hogy egy híresebb filmslágergyárost említsek, mint Quentin Tarantinóé. Mindannyian kész anyagból dolgoznak. Mindannyian a hagyományos értelemben vett filmzene ellen dolgoznak. Mindhárman képesek arra, hogy elfeledett első vagy másodosztályú slágereket írjanak a szem belső falára. Ki tudná elfelejteni a Chuck Berryre tvisztelő Uma Thurmant? Kit hagyna hidegen az Angelát éneklő Cseh Tamás? Van-e nagyszerűbb pillanat, mint az öngyilkosok szeretkezési jelenete a Matadorban, míg szól Mina érzelmes, fájdalmas hangja. Espérame en el cielo, corazon. Hiába nem tudok spanyolul, ezt még én is értem. Várj rám a mennyországban, szívem.

 

The Songs of Almodóvar - EMI. 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3864