KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet Huston filmjéhez

Buda Béla

John Huston a II. világháború idején forgatta hatvan perces dokumentumfilmjét egy amerikai katonai ideggyógyintézetben. A filmet – amelynek leírt változatából részleteket közlünk – harmincöt évi zárlat után, tavaly mutatták be a nyilvánosságnak.

 

A modern háború borzalmai hallatlan idegi megterhelést jelentenek a katonák számára. A háborúban a halállal nem lehet szembenézni, elvész még az az illúzió is az emberekből, hogy vitézséggel, ügyességgel életben lehet maradni. Tüzérségi lövedék, akna, gránát sajátosan elidegenedetté, felfoghatatlanná teszi a veszélyt, kiszámíthatatlanná a túlélést.

Nem csoda, hogy már az első világháborúban, az első igazán borzalmas és modern háborúban milliók betegedtek meg neurotikus tünetekben. Az úgynevezett „rázóremegés” szinte járványszerű volt, és áldozataival még évekkel a háború után is lehetett találkozni. Gyógymód erre az állapotra alig volt, a katonaorvosok büntetéssel, szigorral próbálták a tüneteket szüntetni, de nem sok eredménnyel.

A második világháborúban nem mutatkozott olyan nagy mérvű neurotikus letörés a katonák között, mint az elsőben. A második világháború Európában totális háború volt, különösen az utolsó években már nem jelentett a katonáknak igazi biztonságot az esetleges leszerelés. De az idegességgel és a „szimulációval” szembeni szigor is fokozódott, az ideges katonának, különösen a német hadseregben, feljebbvalóitól is ugyanúgy kellett féltenie az életét, mint ahogy a harcmezőtől félthette. Hatott a militarista nevelés is, ami a német katonákat bizonyos mértékig felkészítette a háború értelmetlen veszélyeire.

Az amerikai hadsereg katonái viszont nem voltak felkészültek. Viszonylagos jólétből, szabadságból kerültek a háborúba, nehéz volt alkalmazkodniuk. Nagyon sok idegösszeroppanás, ideges letörés következett be. A legtöbb ilyen állapotot frontközeli kórházakban kezelték, csak a háború vége felé vitték haza a súlyosabb eseteket, főleg az európai hadszíntérről. A kezelés modern módszerekkel történt és nagyon eredményes volt.

Ezt mutatja be – szakszerű hűséggel – a Legyen világosság című film. A kezelési stratégia lényege az, hogy a katonákat sérültnek, betegnek tekintik, rábírják őket, hogy szembenézzenek lelki sérüléseikkel, levezessék a lelki trauma okozta érzelmi feszültségeket, majd pedig csoportpszichoterápián át megtanuljanak újra régi énjükkel vagy esetleg még korábbi szokásaiknál érettebben kapcsolódni a többi emberhez, visszailleszkedni az életbe.

Nem volt könnyű kialakítani ezt a kezelési rendszert, jól tudjuk, hogy a lelki sérülés elfogadtatása is nehezen ment kezdetben. Az amerikai tiszt ugyanis megpróbálta büntetni, szigorral „nevelni” az idegbeteg katonát, ugyanúgy, mint a német. Az amerikai katonapszichiátereknek szinte harcot kellett folytatniuk az ideges betegségek elismeréséért. Fordulópont volt, amikor egy frontkórház szemléje során egy tábornok – a háború egyik híres, tekintélyes tábornoka – összeszidott és gyávának nevezett egy ideges katonát, és a pszichiáterek tiltakozása nyomán másnap nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie tőle. Ettől kezdve zöld út nyílt a kezelés előtt, és a filmben látható kezelési eljárásokkal nagyon jó eredményeket értek el.

A háborús gyógyítási kísérletekből sokat hasznosított a pszichiátriai gyógykezelés békeidőben is. Elfogadottá vált a csoportpszichoterápia mint a pszichiátriai viselkedésváltoztatás, személyiségfejlesztés és rehabilitáció módszere. Elfogadott lett, hogy lelki sérülés esetén nem a pihenés, a kímélet, a „nem beszélünk róla”-attitűd a helyes, hanem az élmények feldolgozása, a feszültségek újraélése és ezen át levezetése. Ezek a módszerek és elvek a magyar pszichiátriában is használatosak, de nálunk még korántsem mentek át annyira a köztudatba, nem ismeretesek a lakosság előtt, mint az Egyesült Államokban.

A már csaknem négy évtizeddel ezelőtti eseményekről beszámoló amerikai film mondanivalója ma is aktuális. Amibe itt bepillanthatunk, az lélektanilag érvényes, számunkra is fontos jelenségek és szabályszerűségek sora.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7033