KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Renaissance

Birkás Péter

Renaissance – francia–angol–luxemburgi, 2006. Rendezte: Christian Volckman. Írta: Mathieu Delaporte, Alexandre de La Patellière. Fényképezte: Pascal Tosi. Zene: Nicholas Dodd. Szereplők: Daniel Craig (Karas), Catherine McCormack (Bislane), Romola Garai (Ilona), Jonathan Pryce (Dellenbach), Ian Holm (Dr. Muller). Gyártó: Onyx Films. Forgalmazó: Forum Hungary. Fekete-fehér. Feliratos. 105 perc.

 

Christian Volckman első nagyjátékfilmje könnyedén vonza a figyelmet, hiszen főbb összetevőivel sajátos moziélményt ígér. Egy, a jövő Párizsába helyezett, karaktereit tekintve a film noir-ból építkező, ám a képregényeket idéző formavilággal (a la Sin City) dolgozó alkotás. A néző az ilyen receptre felkapja a fejét, és ha nem is rohan azonnal a filmszínházba, elraktározza az információt, hogy adott pillanatban mint nagyszerű ötletet villantsa egy filmre vágyó társaság vagy csupán önmaga előtt. Már a gyöngyvászon előtt ülve, az első percek lepergését követően megnyugodhatunk: ha másért nem, a látványért megérte jegyet váltani, hiszen a Renaissance kétpólusú képei s az általuk életre keltett világ rendületlenül mozgásban tartják a szemeket. Ám éppen ezek a fekete-fehér elemekből összeálló képkockák fordítják figyelmünket a legalapvetőbb hiba felé: nem a tartalomhoz társul a forma, hanem fordítva. Az emberrablás szálait göngyölítve arra leszünk figyelmesek, hogy az éppen zajló esemény képtelen áttörni a vizualitás rétegén, inkább csak kullog a gyönyörűen megkomponált képek mögött. Hiába passzol(na) a jövő nyomasztó, két színben játszódó Párizsa és a noir szellemében fogant hősök/események láncolata, a kettő nem erősíti egymást, sokkal inkább egy alárendelt viszony bontakozik ki előttünk. A komoly meglepetéseket kerülő cselekményt követve önkéntelenül felmerül, hogy előbb születhetett a forma, s csak hozzá a tartalom. Ha a kettőt egy szinten kezelik vagy eleve felcserélik, valami egészen rendkívüli kerekedik a Renaissance-ból, ám így be kell érnünk egy megjelenésében lenyűgöző, de összességében középszerű alkotással.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8898