KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/január
GODARD 80
• Schubert Gusztáv: Descartes kamerával Godard 80
• Ádám Péter: A festő és modellje Godard és Karina
• Báron György: Visszafordítás A Kifulladásig és a Breathless
• Bikácsy Gergely: Könyvek és gengszterkalapok Kalapemelés JLG előtt
KOLUMBIA DÉMONAI
• Vajda Judit: A Márquez-paradoxon Gabriel García Márquez-adaptációk
• Géczi Zoltán: Képeslapok a napfényes pokolból Kolumbiai drogfilmek
BERLINI ISKOLA
• Ruprech Dániel: Hideg falak Christian Petzold
• Schreiber András: A melankólia új hulláma Berlini Iskola
MAGYAR MŰHELY
• Barkóczi Janka: A nehezebb út Beszélgetés Bódis Krisztával
• Zalán Vince: Film-mikrokozmosz Barlang
FILM / ZENE
• Simonyi Balázs: Az öngyújtókorszak vége A rockkoncertek vizualitása
FESZTIVÁL
• Teszár Dávid: Szintén zenész Chungmuro Filmfesztivál
KRITIKA
• Gorácz Anikó: A madeleine hatalma Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
• Palotai János: A test angyalai Botero//Kocsis Ágnes
• Radnóti Sándor: Élet/művészet Abbas Kiarostami: Hiteles másolat
• Tornai Szabolcs: Dzsungel és karaoke Apichatpong Weerasethakul: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
MOZI
• Vincze Teréz: Fényes csillag
• Vajda Judit: Északi karácsony
• Vörös Adél: Utódomra ütök
KRITIKA
• Szabó Noémi: Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja
MOZI
• Pápai Zsolt: Egy néma kiáltás
• Nevelős Zoltán: Következő három nap
• Sepsi László: Rubber, a gumiabroncs
• Géczi Zoltán: Piranha 3D
• Baski Sándor: Tron: Örökség
• Csillag Márton: Zimmer Feri 2.
• Varró Attila: Rohanás
• Alföldi Nóra: Üvegtigris 3.
DVD
• Varga Balázs: Szabó István filmjei
• Pápai Zsolt: Megáll az idő
• Varga Zoltán: 30 nap éjszaka
• Alföldi Nóra: Adni jó
• Benke Attila: John és Mary
• Tosoki Gyula: Variációk szexre
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Oké

Nevelős Zoltán

 

Technikailag fejlett civilizációnk nagy csapdája, hogy abba a hitbe ringat bennünket, a magunk urai vagyunk, a dolgok, amelyek történnek velünk, a mi döntéseinktől függnek. Ha más nem is, a halál megbízhatóan nem vesz tudomást önhittségünkről, és így sarokköve lehet például egy olyan filmdrámának, amelyben az igazságok felszínre hozója éppen az, hogy valaki meghal-e vagy nem hal meg.

A középpontban Agnete, egy érett harmincas családanya áll, aki tökéletesen kezében tartja az életét, ugyanazzal az elsöprő lendülettel teszi helyre a munkaközvetítőben az ügyfeleket, mint otthon kamaszlányát és férjét. Aztán ez a teljesen „oké” élet alaposan megbillen, amikor özvegy apjáról kiderül, hogy rákos és talán csak három hete van hátra. De ezt az akadályt még veszi, átköltözteti a nagypapát hozzájuk, pedig nem nagy a lakásuk, és még a homoszexualitása miatt kitagadott öccsét is igyekszik újra kibékíteni apjával. Aki aztán – telnek a hetek, hónapok – csak nem hal meg. És ezzel Agnete már nem tud megbirkózni, a család életének irányítása kicsúszik e jólelkű diktátor kezéből.

A főszerepet alakító Paprika Steen kezéből azonban szerencsére egy másodpercre sem csúszik ki a játék. Egymaga elviszi a vállán a filmet – ha valahol, akkor itt igaz e megfogalmazás. A színésznő, akit a Születésnap női főszerepében láthattunk, szinte minden képsorban a színen van, de ha nincs, jelenlétét akkor is érezni. Agnete megfáradt vonásaival is szédítően vonzó, cselekedeteiben erőszakos, de amikor egy-egy váratlan helyzet megtorpanásra kényszeríti, meghatóan törékeny.

A komor téma ellenére a film hangvétele csaknem vígjátéki. Jesper W. Nielsen a produkció kisrealista stílussal elért frissességével azt bizonyítja, hogy nem minden dánnak kell Dogma ahhoz, hogy emberbaráti, őszinte és hatásos filmet készítsen. Egyedül a tolakodó kísérőzene használatában nem ártott volna, ha valamit azért átvesz ama puritán elvekből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1890