KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/január
GODARD 80
• Schubert Gusztáv: Descartes kamerával Godard 80
• Ádám Péter: A festő és modellje Godard és Karina
• Báron György: Visszafordítás A Kifulladásig és a Breathless
• Bikácsy Gergely: Könyvek és gengszterkalapok Kalapemelés JLG előtt
KOLUMBIA DÉMONAI
• Vajda Judit: A Márquez-paradoxon Gabriel García Márquez-adaptációk
• Géczi Zoltán: Képeslapok a napfényes pokolból Kolumbiai drogfilmek
BERLINI ISKOLA
• Ruprech Dániel: Hideg falak Christian Petzold
• Schreiber András: A melankólia új hulláma Berlini Iskola
MAGYAR MŰHELY
• Barkóczi Janka: A nehezebb út Beszélgetés Bódis Krisztával
• Zalán Vince: Film-mikrokozmosz Barlang
FILM / ZENE
• Simonyi Balázs: Az öngyújtókorszak vége A rockkoncertek vizualitása
FESZTIVÁL
• Teszár Dávid: Szintén zenész Chungmuro Filmfesztivál
KRITIKA
• Gorácz Anikó: A madeleine hatalma Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
• Palotai János: A test angyalai Botero//Kocsis Ágnes
• Radnóti Sándor: Élet/művészet Abbas Kiarostami: Hiteles másolat
• Tornai Szabolcs: Dzsungel és karaoke Apichatpong Weerasethakul: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
MOZI
• Vincze Teréz: Fényes csillag
• Vajda Judit: Északi karácsony
• Vörös Adél: Utódomra ütök
KRITIKA
• Szabó Noémi: Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja
MOZI
• Pápai Zsolt: Egy néma kiáltás
• Nevelős Zoltán: Következő három nap
• Sepsi László: Rubber, a gumiabroncs
• Géczi Zoltán: Piranha 3D
• Baski Sándor: Tron: Örökség
• Csillag Márton: Zimmer Feri 2.
• Varró Attila: Rohanás
• Alföldi Nóra: Üvegtigris 3.
DVD
• Varga Balázs: Szabó István filmjei
• Pápai Zsolt: Megáll az idő
• Varga Zoltán: 30 nap éjszaka
• Alföldi Nóra: Adni jó
• Benke Attila: John és Mary
• Tosoki Gyula: Variációk szexre
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fontamara

Jakubovits Anna

 

Századunk művészeinek – sajnos – elnyűhetetlen témája a fasizmus. Carlo Lizzani olasz filmrendező régóta elkötelezett antifasiszta, legfrissebben bemutatott filmje, a Fontamara címét egy kis, olaszországi hegyi faluról kapta.

Fontamara hófehér sziklái a képtelenül kék eget ostromolják. A faluban lakó maroknyi paraszt a földdel, az erdővel, a gyéren csörgedező patakkal küszködik a megélhetésért. Szegénység, korán öregítő gondok, röghözkötöttség, teljes elszigeteltség – ilyen az élet Fontamarában, a fasizmus uralomra jutásának évében. Fontamarába azonban nem érnek el a politika hullámverései, a hegyi lakók csak annyit vesznek észre, hogy lábuk alól kihúzzák a talajt a tőkések, s hogy a patak vizét elterelik... Csörgedezik lassan Lizzani filmje, mint a hegyi patak. Életképek, szövődő-kínlódó szerelmek, veszekedések, civódások, színek és tájak – míg a faluba hirtelen betolakodik a feketeingesek egy csapata. Megerőszakolják az asszonyokat, megszégyenítik a férfiakat, s most már mint egy népmese folytatódik a szegény parasztok életének filmje.

A mese a fiatal, mindenre elszánt, nincstelen parasztfiúról szól, aki a nagyvárosba megy szerencsét próbálni, munkát keresni. Rómában munkát nem talál, de találkozik barátjával, akivel bejárja az országot, s akit üldöz az egész rendőrség, mert illegális újságokat terjeszt. Aztán a parasztfiú, engedelmeskedve ösztöneinek, magára vállalja ezt a cselekedetet, vállalja barátja helyett a börtönt, a kínzásokat. Hiszen az ő hátán hiába suhog a vizes kötél, ő nem tud vallani, ő nem tudja elárulni a titkos nyomdát, a munkatársakat, ő bírja fizikummal a rugdosásokat, a verést. Egy darabig. Aztán belehal sérüléseibe. De nem hűtlen a megmenekült barát sem: Fontamarába is eljuttat egy kézi sokszorosító gépet.

A hegyi falu lakói immáron a kocsmaasztal körül ülnek s gyér fénynél újságot írnak, lapot szerkesztenek, melynek címe: Mit tegyünk? Forog a gép, a stencilezett példányok Fontamarából indulnak titokzatos útjukra.

A népmesei ihletésű, lassan folydogáló, két és fél órás film nem teszi sem hihetővé, sem megrázóvá a zárkózott parasztemberek drámáját. A sablonos, didaktikus témaföldolgozást ellensúlyozzák a gyönyörű fölvételek, a megkapó életképek, a tájak, az emberek, a sorsok, a hétköznapi pillanatok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7251