KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/január
GODARD 80
• Schubert Gusztáv: Descartes kamerával Godard 80
• Ádám Péter: A festő és modellje Godard és Karina
• Báron György: Visszafordítás A Kifulladásig és a Breathless
• Bikácsy Gergely: Könyvek és gengszterkalapok Kalapemelés JLG előtt
KOLUMBIA DÉMONAI
• Vajda Judit: A Márquez-paradoxon Gabriel García Márquez-adaptációk
• Géczi Zoltán: Képeslapok a napfényes pokolból Kolumbiai drogfilmek
BERLINI ISKOLA
• Ruprech Dániel: Hideg falak Christian Petzold
• Schreiber András: A melankólia új hulláma Berlini Iskola
MAGYAR MŰHELY
• Barkóczi Janka: A nehezebb út Beszélgetés Bódis Krisztával
• Zalán Vince: Film-mikrokozmosz Barlang
FILM / ZENE
• Simonyi Balázs: Az öngyújtókorszak vége A rockkoncertek vizualitása
FESZTIVÁL
• Teszár Dávid: Szintén zenész Chungmuro Filmfesztivál
KRITIKA
• Gorácz Anikó: A madeleine hatalma Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
• Palotai János: A test angyalai Botero//Kocsis Ágnes
• Radnóti Sándor: Élet/művészet Abbas Kiarostami: Hiteles másolat
• Tornai Szabolcs: Dzsungel és karaoke Apichatpong Weerasethakul: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
MOZI
• Vincze Teréz: Fényes csillag
• Vajda Judit: Északi karácsony
• Vörös Adél: Utódomra ütök
KRITIKA
• Szabó Noémi: Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja
MOZI
• Pápai Zsolt: Egy néma kiáltás
• Nevelős Zoltán: Következő három nap
• Sepsi László: Rubber, a gumiabroncs
• Géczi Zoltán: Piranha 3D
• Baski Sándor: Tron: Örökség
• Csillag Márton: Zimmer Feri 2.
• Varró Attila: Rohanás
• Alföldi Nóra: Üvegtigris 3.
DVD
• Varga Balázs: Szabó István filmjei
• Pápai Zsolt: Megáll az idő
• Varga Zoltán: 30 nap éjszaka
• Alföldi Nóra: Adni jó
• Benke Attila: John és Mary
• Tosoki Gyula: Variációk szexre
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álmaim asszonya

Hirsch Tibor

Az Álmaim asszonya szelíden uszító mozidarab. „Nép, felekezet, faj”, valamint „lakosság egyes csoportjai” (BTK) helyett az egyik – a női – nem ellen kelt indulatokat. Egy órával a vetítés után a férfinéző valami semmiség miatt bele fog kötni partnernőjébe, csúnyán összevesznek, és nem fogják tudni, hogy miért. Nem baj, másnap, ha mégis kibékülnek, megint elmehetnek moziba, és megnézhetnek egy olyan filmet (van ilyen az aktuális kínálatban), melynek végére a hölgy kezecskéje szorul ökölbe, teljes joggal, legalábbis arra a világra vonatkozóan, ahol a dramaturgia ura éppen igazságot oszt.

Dúl a nemek harca. Követhető gazdasági életben és politikában, magasművészetben és filozófiában. Minthogy ez is egyike a fontosnak látszó ezredvégi csatasorozatoknak, természetes, hogy Hollywood is veszteget rá néhány népszerűsítő produkciót. Az Álmaim asszonya egyike a mozijainkban éppen futó-mozgó csataképeknek. Gyengécske olajnyomat.

A jelenség csak annyiban érdekes, hogy a férfi-producerek alkalmazásában álló férfirendezők eddig másfajta olajnyomatokkal válaszoltak a filmmel egyidős feminizmus hullámaira. Mindenekelőtt vígjátékokkal, melyben a fölényes férfiak aranyosan komolykodó nőket terelnek vissza a helyes útra. A mostani harc kegyetlenebb. E harcot popularizálni nem vígjátékokkal, hanem krimivel lehetséges. A férfiak már nem fölényesek, hanem kétségbeesettek. A sikeres építész például egyenesen duzzog, amikor kiderül, hogy felesége sose mond igazat. Egy hazugság, egy duzzogás-roham. A feleséget alakító Mädchen Amick el tudja érni, hogy a hazugság-építmény magával a nőiséggel lesz egylényegű, és ezt a férj, keserű kétségektől gyötörve, de méltányolja is: nyilván látta A vágy titokzatos tárgyát (Egyébként sem műveletlen: a post-yuppie korszak érzékeny lelkű sikerembere.)

Bizony, az új nőgyűlölő krimi alapjaiban más, mint a régi nőcsúfoló vígjáték. Vagy akár a nőgyűlölő krimi ős-variánsa. Hiszen például Humprey Bogart A máltai sólyomban végig megengedhette magának, hogy férfias maradjon. A mi építészünk viszont duzzog és kételkedik, szemrehány és lamentál. Aztán felrúgja a fair play szabályait. A döntő pillanatban csúnya és túl egyszerű csapdát állít. Tanulság: a nőgyűlölő hite szerint a női rafinéria ellen nőies rafinériával lehet harcolni. Nő-szubsztancia ellen nő-mimikrivel. Az olajnyomat hajdan chevalier-erényeket ábrázolt. Mostantól a lovagiatlanság dicsérete következik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=868