KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/március
TARR
• Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film A torinói ló
FLIEGAUF BENEDEK
• Tornai Szabolcs: Gyorsabb az életnél Fliegauf Benedek
• Kolozsi László: A csiga feljön Pestre Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Pápai Zsolt: Oidipusz-klón Womb
MAGYAR MŰHELY
• Koncz Linda: Befejezett jövő Mi lesz veled, Inforg?
KONTRA-HOLLYWOOD
• Géczi Zoltán: Más hangok, más szobák Az elfeledett Amerika krónikásai
• Sepsi László: A gonosz iker The Fighter – A harcos
MONODRÁMÁK
• Kovács Kata: A korlátok szabadsága Egyszereplős filmek
• Roboz Gábor: Elbeszélt élet Spalding Gray monológjai filmen
AGATHA CHRISTIE
• Zombory Erzsébet: Keresd a nőt? Agatha Christie
LATIN MOZI
• Sepsi László: Vesztes helyzet Chilei zsánerfilmek
• Horváth Eszter: Túlcsorduló képernyő
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Csillagszüret Show és tehetség
• Hungler Tímea: Első Blikkre Sára Júlia: Bulvár
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Vadászjelenetek Erdélyországban Visszatérés – Retrace
• Strausz László: Általános alany Fütyülök az egészre
• Vajda Judit: Kallódó emberek Fehér nászéjszaka
MOZI
• Zalán Márk: Szerelmek háza
• Vajda Judit: Millenium 3 – A kártyavár összedől
• Tüske Zsuzsanna: Egy család
• Tüske Zsuzsanna: Médiaország: a TV hatalma
• Roboz Gábor: London Boulevard
• Kolozsi László: Nem beszélek zöldségeket
• Forgács Nóra Kinga: A fa
• Parádi Orsolya: Csak szexre kellesz
• Sepsi László: Mestergyilkos
• Géczi Zoltán: A rítus
• Alföldi Nóra: Dobolj ha tudsz!
• Hlavaty Tamás: Sanctum
• Varró Attila: Rango
DVD
• Pápai Zsolt: Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei
• Géczi Zoltán: Üzenet az űrből
• Varga Zoltán: A világ legjobb apukája
• Benke Attila: Az utolsó mohikán
• Czirják Pál: Bástyasétány hetvennégy
• Alföldi Nóra: A teljes csoda
• Tosoki Gyula: Start két keréken
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hazárd megye lordjai

Kárpáti György

 

A hetvenes-nyolcvanas évek divatja továbbra is tart. Miközben újra menő a trapéznadrág, a csíkos és a kockás, a hetvenes-nyolcvanas évek zeneszámainak aktualizált változatai válnak slágerré, a mozikban is szép lassan egymást követik az egykori sikersorozatok felelevenítései. A nosztalgialáz egyelőre töretlen, a Charlie angyalai és a Starsky és Hutch után most a Hazárd megye lordjain a sor, hogy Hollywood mecénásai megkérdőjelezhető minőségű, s az 1979 és 1985 között vetített szériához méltatlan kilencven perccel ábrándítsák ki a bennük még mindig vakon bízókat. Csakúgy, mint a Starsky és Hutch esetében ezúttal is csupán a díszletek és a jelmezek emlékeztetnek a letűnt korra, s a (brandként szolgáló) nevek és helyszínek az egykori sorozatra, minden mást sikerült kifelejteni a feldolgozás során. A Starsky és Hutch elrontásáért felelős író, John O’Brien folytatja a megkezdett ámokfutását, a Hazárd megye lordjaiban a két főhőst egy tollvonással kivezeti eredeti közegükből. A 69-es Dodge Charger szép kiegészítőként ismét feltűnik ugyan, s a két főhős ezúttal is farmerben és – esetenként – kockás-csíkos ingben fricskázza meg Roscót és a rend őreit, azonban a film némiképp váratlanul egyszer csak tinivígjátékba torkollik, s az értetlen néző szembesül a közhelyszerű kolesz-jelenetekkel, a ledéren öltözött, szexuálisan túlfűtött bombázó egyetemista lányokkal, a kínos füstös-jointos klisével, valamint néhány sértően lapos viccelődéssel.

Pedig a Hazárd megye lordjai ordít a poros utakon felvett hosszú autósüldözésekért, a vér nélküli kocsmai bunyókért, a vidéki folklór ábrázolásáért. Pont az eredeti nosztalgikus hangulatát, a vidéki idillt ölték ki az alkotásból. A lebőgéshez azonban hozzájárultak a rosszul megírt dialógok, a csapnivaló színészek, de mindenekelőtt az átgondolt koncepció hiánya is. És ezt nem feledteti a csinos énekesnő, Jessica Simpson időnkénti látványa és bikinis villanása sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8409