KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/március
TARR
• Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film A torinói ló
FLIEGAUF BENEDEK
• Tornai Szabolcs: Gyorsabb az életnél Fliegauf Benedek
• Kolozsi László: A csiga feljön Pestre Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Pápai Zsolt: Oidipusz-klón Womb
MAGYAR MŰHELY
• Koncz Linda: Befejezett jövő Mi lesz veled, Inforg?
KONTRA-HOLLYWOOD
• Géczi Zoltán: Más hangok, más szobák Az elfeledett Amerika krónikásai
• Sepsi László: A gonosz iker The Fighter – A harcos
MONODRÁMÁK
• Kovács Kata: A korlátok szabadsága Egyszereplős filmek
• Roboz Gábor: Elbeszélt élet Spalding Gray monológjai filmen
AGATHA CHRISTIE
• Zombory Erzsébet: Keresd a nőt? Agatha Christie
LATIN MOZI
• Sepsi László: Vesztes helyzet Chilei zsánerfilmek
• Horváth Eszter: Túlcsorduló képernyő
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Csillagszüret Show és tehetség
• Hungler Tímea: Első Blikkre Sára Júlia: Bulvár
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Vadászjelenetek Erdélyországban Visszatérés – Retrace
• Strausz László: Általános alany Fütyülök az egészre
• Vajda Judit: Kallódó emberek Fehér nászéjszaka
MOZI
• Zalán Márk: Szerelmek háza
• Vajda Judit: Millenium 3 – A kártyavár összedől
• Tüske Zsuzsanna: Egy család
• Tüske Zsuzsanna: Médiaország: a TV hatalma
• Roboz Gábor: London Boulevard
• Kolozsi László: Nem beszélek zöldségeket
• Forgács Nóra Kinga: A fa
• Parádi Orsolya: Csak szexre kellesz
• Sepsi László: Mestergyilkos
• Géczi Zoltán: A rítus
• Alföldi Nóra: Dobolj ha tudsz!
• Hlavaty Tamás: Sanctum
• Varró Attila: Rango
DVD
• Pápai Zsolt: Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei
• Géczi Zoltán: Üzenet az űrből
• Varga Zoltán: A világ legjobb apukája
• Benke Attila: Az utolsó mohikán
• Czirják Pál: Bástyasétány hetvennégy
• Alföldi Nóra: A teljes csoda
• Tosoki Gyula: Start két keréken
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anthony Zimmer

Köves Gábor

Anthony Zimmer – francia, 2005. Írta és rendezte: Jérôme Salle. Fényképezte: Denis Rouden. Zene: Frederic Talgorn. Szereplők: Sophie Marceau (Chiara), Yvan Attal (Francois Taillandier), Sami Frey (Akerman), Daniel Olbrychski (Nassaiev). Gyártó: Canal+. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 90 perc.

 

Kérdezzék csak meg Mórickát: az ideális szuperbűnöző nem is festhet másként, mint erődítményszerű villája sötétjébe burkolózó, rejtélyes zseniként, aki, mint minden valamirevaló, az evilági erőknél legalább két lépéssel előbbre járó übermensch, az utolsó pillanatban is imponáló eleganciával old kereket a rá vadászó rendőrosztagok elől. Ilyen és még ilyenebb ponyvahősök népesítik be a francia Jerome Salle első mozifilmes próbálkozását, melynek címszereplőjével, az ideális szuperbűnöző valamennyi népmesei ismérvével bíró Anthony Zimmerrel a francia rendőrségnek és az orosz maffiának is komoly elszámolnivalói vannak, csakhogy Zimmernek sem az arcát, sem a hollétét nem ismeri senki. Az alvilág arisztokratikus kiskirályához az egyedüli út a femme fatale-ok minden népmesei ismérvével bíró Chiarán keresztül vezet, akiért – úgy hírlik legalábbis – bármire képes lenne a rejtőzködő közellenség. A műfaji szabályok úgy kívánják, hogy ha van femme fatale, kerüljön a történetbe egy csőbehúznivaló balek is, a szerepek azonban korántsem olyan egyértelműek, mint ahogy elsőre tűnnek. Az kétségtelen erénye, hogy Sophie Marceu személyében Salle ideális végzetasszonyát talált, akinek szexepilje úgy tűnik, majdhogynem blődség-biztos. Ha Salle legalább ugyanannyi időt fordított volna egy viszonylag ésszerű történet kidolgozására, mint amennyit Marceau idomainak csodálatával töltött, most valószínűleg nem egy beállításaiban Hitchcockot, minden másban azonban Luc Besson felszínességét és modorosságát idéző filmről kellene megemlékeznünk. Bár a negyven felett is ragyogó szépségű színésznő fenséges lábai nem is kívánhattak volna az Anthony Zimmernél hízelgőbb mozit, Marceau tehetsége azért ennél mégiscsak színvonalasabb filmet érdemelt volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8640