KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/március
TARR
• Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film A torinói ló
FLIEGAUF BENEDEK
• Tornai Szabolcs: Gyorsabb az életnél Fliegauf Benedek
• Kolozsi László: A csiga feljön Pestre Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Pápai Zsolt: Oidipusz-klón Womb
MAGYAR MŰHELY
• Koncz Linda: Befejezett jövő Mi lesz veled, Inforg?
KONTRA-HOLLYWOOD
• Géczi Zoltán: Más hangok, más szobák Az elfeledett Amerika krónikásai
• Sepsi László: A gonosz iker The Fighter – A harcos
MONODRÁMÁK
• Kovács Kata: A korlátok szabadsága Egyszereplős filmek
• Roboz Gábor: Elbeszélt élet Spalding Gray monológjai filmen
AGATHA CHRISTIE
• Zombory Erzsébet: Keresd a nőt? Agatha Christie
LATIN MOZI
• Sepsi László: Vesztes helyzet Chilei zsánerfilmek
• Horváth Eszter: Túlcsorduló képernyő
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Csillagszüret Show és tehetség
• Hungler Tímea: Első Blikkre Sára Júlia: Bulvár
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Vadászjelenetek Erdélyországban Visszatérés – Retrace
• Strausz László: Általános alany Fütyülök az egészre
• Vajda Judit: Kallódó emberek Fehér nászéjszaka
MOZI
• Zalán Márk: Szerelmek háza
• Vajda Judit: Millenium 3 – A kártyavár összedől
• Tüske Zsuzsanna: Egy család
• Tüske Zsuzsanna: Médiaország: a TV hatalma
• Roboz Gábor: London Boulevard
• Kolozsi László: Nem beszélek zöldségeket
• Forgács Nóra Kinga: A fa
• Parádi Orsolya: Csak szexre kellesz
• Sepsi László: Mestergyilkos
• Géczi Zoltán: A rítus
• Alföldi Nóra: Dobolj ha tudsz!
• Hlavaty Tamás: Sanctum
• Varró Attila: Rango
DVD
• Pápai Zsolt: Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei
• Géczi Zoltán: Üzenet az űrből
• Varga Zoltán: A világ legjobb apukája
• Benke Attila: Az utolsó mohikán
• Czirják Pál: Bástyasétány hetvennégy
• Alföldi Nóra: A teljes csoda
• Tosoki Gyula: Start két keréken
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Áldozathozatal

Pápai Zsolt

Offret – svéd–francia, 1985. Rendezte: Andrej Tarkovszkij. Szereplők: Erland Josephson, Susan Fleetwood, Valérie Mairess. Forgalmazó: Mozinet – Kultúrbarlang. 143 perc.

 

Tarkovszkij utolsó, Svédországban forgott filmje nem ér fel legkiválóbb műveihez, de a legszemélyesebbekig igen. Intimebb, mint egy pszichoanalízis és bizalmasabb, mint egy hétpecsétes napló.

Az Áldozathozatal – a cím az életmű egyik vezérmotívumát idézi, így rögtön nagyfokú személyességet sugall – aprólékosan megszerkesztett jelentés egy kusza határhelyzet-élményről, fizikai, lelki és szellemi kihívásokban egyaránt bővelkedő életszituációról. Az Áldozathozatal egy végtelen elmagányosodása folytán az őrületig jutó, de onnan nem a kárhozat, hanem az üdvözülés felé induló művész története. Ebbe a történetbe a rendező beleírta a halál közelségével kapcsolatos tapasztalatait, a Szovjetunióban túszként fogva tartott édesanyja és fia hiányából fakadó elkeseredettségét, továbbá beszélt a feleségével megromlott viszonyáról és az emigrációs lét elviselhetetlenségéről is. Az Áldozathozatal mintha az összegzés szándékával készült volna, a kultúrtörténeti utalások (Bach, Shakespeare, Dosztojevszkij, Leonardo, Piero Della Francesca), valamint a Tarkovszkij saját alkotásaiból (Andrej Rubljov, Tükör, Sztalker, Nosztalgia) származó idézetek ezt jelzik.

Az Áldozathozatal fontos állomás a nyolcvanas évek európai művészfilmjében, igaz, nem éri el a Rubljov, a Tükör vagy a Sztalker színvonalát. Talán azért, mert olyasféle konceptualista megközelítés érezhető rajta, mint amilyet Tarkovszkij – nem sokkal a forgatás után – az általa annyira tisztelt Bergman filmjeinek sajátosságaként határozott meg a naplójában: „Adva van egy olyan világ, amelyikben semmi sem történik, a tárgyak gigantikus árnyat vetnek, bizonyos figurák átfutnak rajta. És ebben a jeges, tökéletesen fagyos, szimbolikus világban, feltételes atmoszférában egy teljes mértékben feladványként működő, teorémaként kidolgozott és bebizonyított szerkezet bontakozik ki.”

Ezzel a konceptualista közelítésmóddal, illetve a szintén Bergmant idéző kammerspiel-formával Tarkovszkij nehezen boldogult. Az ismeretlen terepen nehézkesen mozgott, és ez olyan meglepő megoldásokat szült, mint például a közelik megtagadása a színészektől (ez egy kamaradrámában jószerivel értelmezhetetlen) vagy a feltűnően ingerszegény környezet rajza (ez pedig Tarkovszkijtól idegen).

Ám épp a szerzőidegen elemek avatják kitüntetetten fontossá az életmű zárótételét. Különös, de a film abból eredően vált kíméletlenül pontos önportrévá, hogy nem lett remekmű: az Áldozathozatal egy zseniális képességeinek csak korlátozottan a birtokában lévő, ám elgyengülten is erős rendező munkája. Egy nagybeteg művész truffaut-i értelemben vett „beteg nagy filmje”.

Extrák: A kétlemezes kiadás második lemezén Michael Leszczylowski rendező 101 perces dokumentumfilmje található az Áldozathozatal geneziséről és a forgatásról. A Rendezte: Andrej Tarkovszkij című film a művészről és művészetéről szóló mozgóképek etalonjának számít.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9334