KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/április
ISZLÁM HÁLÓ
• Baski Sándor: Nem lehet kihúzni Arab twitter
DVD
• Tosoki Gyula: Eden Lake – Gyilkos kilátások
• Nagy V. Gergő: A furcsa srác
• Czirják Pál: Ismeri a szandi-mandit?
• Teszár Dávid: Yona, a pingvinek királynője
• Varga Zoltán: Sammy nagy kalandja – A titkos átjáró
• Pápai Zsolt: A Mephisto-keringő
MOZI
• Alföldi Nóra: A gyerekek jól vannak
• Forgács Nóra Kinga: A HR-menedzser
• Vajda Judit: Kedves szomszéd
• Tüske Zsuzsanna: Hajszál híján úriember
• Sepsi László: Sorsügynökség
• Baski Sándor: A belgrádi fantom
• Pápai Zsolt: Eljő a napunk
• Kovács Kata: Ébredj velünk!
• Kovács Marcell: Ismeretlen férfi
• Parádi Orsolya: Anyát a Marsra
DVD
• Gelencsér Gábor: Az én XX. századom
ALIEN-MOZI
• Sepsi László: Valakik odafent Látogatók az űrből
MAGYAR TABU
• Bori Erzsébet: A velünk élő spicli Magyar ügynökfilmek
TÓTH ÉS TOTH
• Ruprech Dániel: A kétarcú rendező Tóth Endre // André de Toth
ALIEN-MOZI
• Varró Attila: Elidegenedés Testrablók az űrből
• Orosdy Dániel: Figyeld az eget! A sci-fi horror két klasszikusa
KRITIKA
• Kolozsi László: Békaperspektíva A zöld sárkány gyermekei
AUSZTRÁL FILM
• Zalán Márk: A kenguru ugrani készül Ausztrál új hullám
• Szalay Dorottya: A vágy motorja Jane Campion
KRITIKA
• Pálos Máté: Az elcsábított naplója Chloe – A kísértés iskolája
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Empátia és absztrakció Beszélgetés Fillenz Ádám operatőrrel
FILMISKOLA: A ZENE
• Géczi Zoltán: Ördög bújt a partitúrába Alternatív összhangzattan
• Hubay Gergely: A jóltemperált futószalag Így készül a filmzene
MAGYAR TABU
• Barotányi Zoltán: Az ügynök halála és feltámadása Gervai András: Fedőneve: „szocializmus”
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: És mégis mozog Új magyar film
TÓTH ÉS TOTH
• Sólyom András: Kalandtúra ’39 Varsói gyors
AUSZTRÁL FILM
• Szabó Ádám: Kertvárosi holttér David Michod Ausztráliája
ALIEN-MOZI
• Vajda Judit: Twilight Zone Pittacus Lore: A negyedik
ISZLÁM HÁLÓ
• Schreiber András: Perzsa cenzor A Panahi-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MOZI
• Varró Attila: A Föld inváziója – Csata: Los Angeles

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az élők és a holtak

Tosoki Gyula

Zivi i mrtvi – horvát, 2007. Rendezte: Kristijan Milić. Szereplők: Filip Šovagović, Velibor Topić, Slaven Knezović. Forgalmazó: ADS Service. 87 perc.

A jugoszláv partizánfilm – a román történelmi kalandfilmhez vagy a hazai termelési filmekhez hasonlóan – azon műfajteremtési kísérletek gyümölcse, amelyek a létező társadalmi rend legitimálását célozták a keleti blokkban a második világháború utáni időszakban. Nagy múltú – jóllehet korántsem dicsőséges – műfajról van szó, amely napjainkra éppúgy megérett az újragondolásra, újraírásra, mint bármely más zsáner. Csak éppen senki nem törődik vele. Kusturica az Undergroundban megidézte ugyan a szellemét, de lássuk be: manapság nincsenek nagy üzleti lehetőségek egy partizánfilmben.

A horvát Kristijan Milić másként gondolta. Debütáló munkájában a partizánfilm hagyományát és egyes amerikai mozik (A szakasz; A lápvidék harcosai) örökségét a horroréval keresztezi. A cselekmény két szálon fut, a tér – Bosznia hegyei és a delejes nevű Temetőrét – ugyanaz mindkettőben, az idő viszont különbözik: az egyik szál 1943-ban, Bosznia horvát megszállásának időszakában, a másik 1993-ban, a délszláv testvérharc alatt játszódik. Mindkét cselekményszál hősei kiskatonák, akik azt a feladatot kapják, hogy számoljanak le az erdőkben rejtező partizánokkal, illetve csetnikekkel.

Milić váltakozva mutatja a két idősík történéseit, helyenként okosan egymásra rímeltetve azokat (lásd például a Temetőrét tábortüzeit, amelyek már a játékidő első harmadában behozzák a természetfeletti elemeket a filmbe), ugyanakkor problémát jelent, hogy a cselekmény minden látszat-titokzatosságával és rémmozikat idéző zárlatával együtt is kiszámítható. Sokat emelt volna az opuszon – egyúttal talán mélyebbé tette volna a történetet –, ha a rendező bátrabban nyúl az idősíkváltásokhoz, és nem jelzi feltétlenül mindenhol az idődimenziók határait.

Mindazonáltal Az élők és a holtak míves munka, az operatőrök teljesítménye kiváló (légyen szó a szépiaszínű 1943-as, vagy a naturalisztikusabb 1993-as jelenetekről), a korai Carpenter-szerzeményekre emlékeztető, jó arányérzékkel adagolt és minimalista kísérőzene pedig igen hatásos.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10511