KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/május
SÖTÉT VADNYUGAT
• Benke Attila: Kamerába lőni Western és önreflexió
• Varró Attila: Balladák a B-oldalról Western és revizionizmus
• Nevelős Zoltán: Deadwood A káosz urai
PSZICHO-FILMEK
• Pintér Judit Nóra: Az őrület mítoszai Pszicho-mozi
• Kovács Kata: Az eszképizmus lobotómiája Álomháború
• Iványi Zsófia: Horrorba hasadt lelkek Többszörös személyiségek
LATIN MOZI: KUBA
• Lénárt András: A Comandante mozija Új kubai filmek
• Bácsvári Kornélia: Titón szigete Tomás Gutiérrez Alea
• Bilsiczky Balázs: Kuba színei Beszélgetés Gödrös Frigyessel
• Gödrös Frigyes: A dolgok kezdete
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Melegítő fények Sós Ágnes portréjához
• Santa Dan: Egy meg sem született szerelem temetése Visszatérés – Retrace
• Harmat Eszter: Itt vagyunk YouTube-generáció?
INTERNET
• Kömlődi Ferenc: Webkameránk a világ szeme Online videókommunikáció
FILMEMLÉKEZET
• Harmat György: A realizmus csele Politika és művészet
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A rossz út Totál szívás
FILM / REGÉNY
• Lovas Anna: Törékeny életek Haruki Murakami: Norvég erdő
• Varró Attila: Ösvény vagy tisztás Norvég erdő
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Átjáróház Ki/Be Tawaret
• Báron György: Hunnia, a Paradicsom Két világ közt
MOZI
• Schubert Gusztáv: Férfit látok álmaidban
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer fenn egyszer lenn
• Alföldi Nóra: Seraphine
• Szabó Noémi: A lány és a farkas
• Vajda Judit: Instant dohány
• Nevelős Zoltán: Winter’s Bone
• Roboz Gábor: Élve eltemetve
• Kovács Marcell: Csúcshatás
DVD
• Varga Balázs: Nosztalgia
• Kovács Marcell: 8 millió halál
• Gorácz Anikó: A varázsló álma
• Nagy V. Gergő: Bronson
• Varga Zoltán: Magasfrász
• Benke Attila: Yentl
• Tosoki Gyula: TRON, avagy a számítógép lázadása
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete Tanner

Fáber András

 

A címben szereplő férfi nem rokona Alain Tanner franciasvájci filmrendezőnek, mint ahogyan Xavier Koller sem (szellemi) rokona a Tanner, Soutter és Goretta nevével fémjelzett svájci-francia filmes iskolának. Mindenesetre a nagyobb hírnévre vergődött frankofon társak árnyékában „felnőtt” a hetvenes évek vége óta egy markáns németsvájci filmművészet, mely Frédi M. Murer, Márkus Imhoof, Koller és mások révén a nyolcvanas évek közepe óta hallat magáról a nemzetközi filmfesztiválokon és filmforgalmazásban: Koller e filmje mindjárt első bemutatása idején, 1985-ben elnyerte a locarnói fesztivál nagydíját.

Friedrich Dürrenmatt és Max Frisch írásaiból tudjuk, amit újabban ezek a filmek szemléltetnek, hogy ugyanis valamiképpen a német svájciak is germánok, aminek nemcsak némi édesbú, hanem az indulatteliség is fontos jellemzője.

A film a második világháború idején játszódik Schwyz kantonban, valahol fönn a hegyekben, Oberschwand felett, ahol családjával együtt él és – keményen dolgozik Kas-par Tanner középkorú svájci állampolgár, tisztesség ne essék, szólván: paraszt. Szénakaszálás, állattenyésztés, tejtermékek készítése tölti ki a szorgos család életét, mindaddig, míg a politikusok el nem határozzák, hogy a háborúra tekintettel (amelyben Svájc tudvalevőleg nem vett részt) szigorításokat vezetnek be az élet több területén: előírják például, hogy – az erre alkalmatlan – hegyi területeken ezentúl krumplit kell termeszteni. (Nem gumipitypangot, csak közönséges burgonyát! A parasztok lassacskán beadják derekukat a „júdásgumók” termesztésére, kivéve a nyakas Tannert, akit erőszakkal is hiába próbálnak megtörni. Igaz, „ässä musch”, vagyis enni bizony muszáj, mint mondják igazi „Schwytzerdütsch” dialektusban, de nem bármi áron. A rendeletek, a fenyegető levelek, a „törvényes következmények” mind csorbát szenvednek az „ösztönember” Tanner konok – az éhségsztrájkig elmenő – kitartásán, mellyel a természet és a társadalom általa helyesnek tartott rendjét védelmezi.

„Jobb egy eleven Tanner, mint egy halott demokrata” – hangzik el a számunkra is megszívlelendő tanulság a film vége felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4737