KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/június
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Nulla év Játékfilmek
• Zalán Vince: Temperálunk, temperálunk Dokumentumfilmek
• Báron György: Izmos királylányok Animáció
JAPÁN VS. GODZILLA
• Lovas Anna: Múltunk romjain Japán földrengésfilmek
• Horváth Eszter: Az ökopunk sensei meséi Miyazaki és a természet
APATOW-HUMOR
• Alföldi Nóra: Infantilizálódva Judd Apatow
• Csillag Márton: Kapunyílási pánik A Másnaposok-szindróma
KALÓZFILMEK
• Géczi Zoltán: Feketeszakáll és kompániája Kalózok a moziban
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Árva Márton: Túlélés és újjászületés Új mexikói filmek
• Tornai Szabolcs: Mexikó felett az ég Carlos Reygadas
• Sepsi László: A Gonosz új ruhája Mexikói kartelmozi
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: A néző kép A szubjektív beállításról
• Szabó Zsolt Szilveszter: Tükör-képek Tarkovszkij kamerája
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Elszakadás Titanic
KÖNYV
• Roboz Gábor: Alvilági bédekker 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Visszaúton Fricivel T.Ú.K. – Tanár úr kérem!
KRITIKA
• Roboz Gábor: Elrendelt rabiga Kazuo Ishiguro – Mark Romanek: Ne engedj el!
• Kovács Kata: A nagy trip Enter the Void
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Benda Bilili
• Vincze Teréz: Nader és Simin
• Pálos Máté: Rio
• Baski Sándor: Felperzselt föld
• Vajda Judit: Gianni és a nők
• Pálos Máté: Ketten a hullámban
• Alföldi Nóra: Koszorúslányok
• Parádi Orsolya: Mosás, vágás, ámítás
• Kovács Marcell: Thor
DVD
• Pápai Zsolt: A szabadság határai
• Tosoki Gyula: Sanghaj
• Kovács Marcell: Franco Nero rendőrfilmjei
• Alföldi Nóra: Díva
• Csillag Márton: Lázongó ifjúság
• Sepsi László: Véres karácsony
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Nem zombi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Revans

Sneé Péter

 

Mesterkurzuson kellene tanítani Tony Scott filmjét Hollywood után ácsingózó önjelölt profijainknak. Itt csakugyan a helyére került minden, egy milliméterrel sem arrébb. A mozdulatlannak ható idillbe megfelelő tempóban érkezik a sötét fenyegetés, s kellő pillanatban freccsen a vér, robban a konfliktus, hogy a bosszú sodrán idővel a könnyfakasztó, méltóságos búcsúhoz evickéljünk. A gondtalan, mert dúsgazdag ifjak természetesen nyomban egymásba szeretnek, a gonosz vénember pedig – holmi köznapi milliárdos – hoppon marad. Csupán azért nem kacagunk rajta, mivel tragédiát látunk, minek közismerten szomorú a vége: mutatósán és hosszan haldoklik a hattyúnk...

Addig sem nélkülözzük a látványosságokat, vadászrepülők bukfenceznek, s milliomosok luxuslakosztályaiban, Mexikó festői tájain pereg a történet, ahol minden szép, sőt, szebb a szépnél. Úgy szűrőzik a tenger képét, hogy természetes kékjénél sokkal kékebb legyen, miként az alkony is vörösebb minden lehetőnél. Gúny? Ugyan, az irónia meg se környékezne senkit. A néző hamisítatlan színorgiában tobzódik, hang-özönben pancsol a Szent Dramaturgia előírásai szerint. Itt minden érte van, őt szolgálja.

A hősöknek nincsen külön sorsuk, életük, levegőjük, aki betöltötte feladatát, eltűnik. Volt-nincs, senkise bánja. Megálmodhatatlanul tökéletes Utópiára bukkantunk, ilyet csak profimód lehet alkotni, kész receptek szerint, melyeket Cronin, Courts-Mahler és társaik hagytak az utódokra. A modern technika kínálta lehetőségeken felül semmi újjal sem találkozhatunk hát, csupán a brutalitással.

Míg a századelőn a konverzáció és az elvágyódás volt a sikk, ma a szemünk-se-rebben gyilkolászás dívik. Meg egy kevés erotika, nem sok, mert az bántó lehetne, hiszen a lélek emelkedettsége fontos. A büntetésből örömlánynak eladott, kuplerájba zárt hősnő is galambokat csókolgat főállásban a munkahelyén. Ez az, amire vágytunk; szelíd parancsokra: sírj! nevess! szurkolj! Minek a sok magyarázat, indoklás, fáradsággal kihámozott és elkeserítően konok összefüggés?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4079