KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/június
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Nulla év Játékfilmek
• Zalán Vince: Temperálunk, temperálunk Dokumentumfilmek
• Báron György: Izmos királylányok Animáció
JAPÁN VS. GODZILLA
• Lovas Anna: Múltunk romjain Japán földrengésfilmek
• Horváth Eszter: Az ökopunk sensei meséi Miyazaki és a természet
APATOW-HUMOR
• Alföldi Nóra: Infantilizálódva Judd Apatow
• Csillag Márton: Kapunyílási pánik A Másnaposok-szindróma
KALÓZFILMEK
• Géczi Zoltán: Feketeszakáll és kompániája Kalózok a moziban
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Árva Márton: Túlélés és újjászületés Új mexikói filmek
• Tornai Szabolcs: Mexikó felett az ég Carlos Reygadas
• Sepsi László: A Gonosz új ruhája Mexikói kartelmozi
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: A néző kép A szubjektív beállításról
• Szabó Zsolt Szilveszter: Tükör-képek Tarkovszkij kamerája
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Elszakadás Titanic
KÖNYV
• Roboz Gábor: Alvilági bédekker 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Visszaúton Fricivel T.Ú.K. – Tanár úr kérem!
KRITIKA
• Roboz Gábor: Elrendelt rabiga Kazuo Ishiguro – Mark Romanek: Ne engedj el!
• Kovács Kata: A nagy trip Enter the Void
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Benda Bilili
• Vincze Teréz: Nader és Simin
• Pálos Máté: Rio
• Baski Sándor: Felperzselt föld
• Vajda Judit: Gianni és a nők
• Pálos Máté: Ketten a hullámban
• Alföldi Nóra: Koszorúslányok
• Parádi Orsolya: Mosás, vágás, ámítás
• Kovács Marcell: Thor
DVD
• Pápai Zsolt: A szabadság határai
• Tosoki Gyula: Sanghaj
• Kovács Marcell: Franco Nero rendőrfilmjei
• Alföldi Nóra: Díva
• Csillag Márton: Lázongó ifjúság
• Sepsi László: Véres karácsony
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Nem zombi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Bogey

Karcsai Kulcsár István

 

A mozi legendája végül is filmszínészek története. Jótanulóként mondjuk fel korszakos jelentőségű rendezők névsorát, bólintunk, hogy ők az igazi alkotói a filmnek, de a mitikussá vált nagy alakok mégis a sztárok maradnak: Garbo, Dietrich, Jean Gabin, Boyer, Vivian Leigh, Clark Gable... Akiknek személyisége oly erőteljesen sugárzik át az évtizedeken, hogy a celluloidszalagot felváltó új technikák, a tévé és a video biztosította újabb és újabb találkozások sem okoznak csalódást. Ezek közé a kevesek közé tartozik Humphrey Bogart.

Bogey – ahogy Amerikában becézték és ma is, negyedszázaddal halála után emlegetik – New Yorkban született a század első évében. Az első világháború alatt az amerikai haditengerészetnél szolgált. Leszerelése után végigjárta a vidéki színészet iskoláját, míg végül felkerült a Broadway-re. A filmmel 1930-ban került kapcsolatba. Sokáig csak epizódszerepeket játszott. Kiugrása Leslie Howardhoz fűződő barátságának köszönhető. A nagy angol színész Bette Davis partnereként játszotta a Robert E. Sherwood színműve nyomán készülő film, az Elvarázsolt erdő főszerepét. Az egyik kulcsfigura, Duke Mantee szerepére Humphrey Bogartot javasolta Archie Mayo rendezőnek. Bogart messzemenően beváltotta a hozzá fűződő reményeket. Hidegvérű, keserű gengszterfigurájával egy egészen új típust teremtett meg az amerikai filmben. Mindez 1936-ban történt, és a kiugró siker hosszú időre eldöntötte Humphrey Bogart sorsát. Az amerikai alvilágot bemutató filmek sorában ezentúl ő lett a gengszter megtestesítője, olyan kitűnő kollegák társaságában, mint James Cagney és Edward G. Robinson. Nagyritkán a másik oldalra is átállt, rendőrt alakított. De az alvilági környezet maradt. Persze, ezek a korabeli bűnügyi filmek nemcsak profi munkák voltak, de egyben érdekes társadalomrajzot is nyújtottak, szereplehetőséget kínáltak figuráik. Humphrey Bogart nemcsak ismert, de jó színésszé is vált ezeknek az alakoknak fanyar, férfias megformálása során.

Humphrey Bogart már ezekben a gengszterfilmekben megalkotta a maga mítoszát, de 1941-ben, a műfajon belül, meg tudott újulni, ki tudott törni a fenyegető skatulyából. Ezt a változást és kiteljesedést A máltai sólyomban valósította meg. Sam Spade, a meg nem alkuvó, a különböző szabályoknak és konvencióknak fittyet hányó, lendületes és erőteljes magánnyomozó alakját Dashiell Hammett teremtette meg. Humphrey Bogart öntött lelket belé a John Huston rendezésében készült filmben. Ez a barázdált, kissé fáradt arc, a szomorkás, sokat látott tekintet, ám ezek mögött a meg nem alkuvó, elszánt férfias erő vált az alak jellegzetességévé. És Bogart színészi stílusává. Példátlan sikere volt a Casablanca című, háborús hátországot idéző antifasiszta filmjének. Az általa megformált Rick valóságos fogalommá vált. Kertész Mihály rendezte a filmet, melyet ma is állandóan sugároznak az amerikai tévé-állomások, 1943 óta szinte szünet nélkül.

Az ugyancsak 1943-ban készült Szahara (rendező: Korda Zoltán, operatőr: Máté Rudolf, zene: Rózsa Miklós) a háború alatt kialakult antifasiszta együttműködés szellemében született. A sivatagi tizenhármak című szovjet film (Mihail Romm, 1936) második világháborús környezetbe áttett változata. Bogart Joe Gunn őrmester szerepében ismét új színnel bővítette alakjai sorát. A háború utáni filmjeiben változatlanul tartott játékstílusú, sokoldalú színésznek bizonyult. 1952-ben Oscar-díjat kapott. Ennek a korszakának egyik legnagyobb alakítása A Sierra Madre kincse című John Huston filmhez fűződik. Az arany hajszolásában, a gyors meggazdagodás csalóka reményében egyre jobban tönkremegy és ronccsá válik három ember, valahol a mexikói határ közelében. Bogart, aki egy Dobbs nevű fickót alakít, a megszállottságtól az eszelősségig tárja fel egy ember fizikai és morális széthullását.

Humphrey Bogart 1957. január 14-én halt meg Los Angelesben. Akkor már egy éve beteg volt, de úgy hírlik, utolsó pillanatáig nem hitte, hogy meg fog halni. Mint ahogy a közönség mai napig sem hiszi el, hogy nincs többé. Ballonkabátban, hanyagul megkötött övvel, szemébe húzott kalappal, szája szögletében egy cigarettával átsétált a filmtörténet halhatatlanságába.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7260