KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/június
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Nulla év Játékfilmek
• Zalán Vince: Temperálunk, temperálunk Dokumentumfilmek
• Báron György: Izmos királylányok Animáció
JAPÁN VS. GODZILLA
• Lovas Anna: Múltunk romjain Japán földrengésfilmek
• Horváth Eszter: Az ökopunk sensei meséi Miyazaki és a természet
APATOW-HUMOR
• Alföldi Nóra: Infantilizálódva Judd Apatow
• Csillag Márton: Kapunyílási pánik A Másnaposok-szindróma
KALÓZFILMEK
• Géczi Zoltán: Feketeszakáll és kompániája Kalózok a moziban
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Árva Márton: Túlélés és újjászületés Új mexikói filmek
• Tornai Szabolcs: Mexikó felett az ég Carlos Reygadas
• Sepsi László: A Gonosz új ruhája Mexikói kartelmozi
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: A néző kép A szubjektív beállításról
• Szabó Zsolt Szilveszter: Tükör-képek Tarkovszkij kamerája
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Elszakadás Titanic
KÖNYV
• Roboz Gábor: Alvilági bédekker 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Visszaúton Fricivel T.Ú.K. – Tanár úr kérem!
KRITIKA
• Roboz Gábor: Elrendelt rabiga Kazuo Ishiguro – Mark Romanek: Ne engedj el!
• Kovács Kata: A nagy trip Enter the Void
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Benda Bilili
• Vincze Teréz: Nader és Simin
• Pálos Máté: Rio
• Baski Sándor: Felperzselt föld
• Vajda Judit: Gianni és a nők
• Pálos Máté: Ketten a hullámban
• Alföldi Nóra: Koszorúslányok
• Parádi Orsolya: Mosás, vágás, ámítás
• Kovács Marcell: Thor
DVD
• Pápai Zsolt: A szabadság határai
• Tosoki Gyula: Sanghaj
• Kovács Marcell: Franco Nero rendőrfilmjei
• Alföldi Nóra: Díva
• Csillag Márton: Lázongó ifjúság
• Sepsi László: Véres karácsony
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Nem zombi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rockhajó

Klág Dávid

The Boat That Rocked – angol, 2009. Rendezte és írta: Richard Curtis. Kép: Danny Cohen. Szereplők: Tom Sturridge (Carl), Philip Seymour Hoffman (Báró), Bill Nighy (Quentin), Chris O'Dowd (Simon), Nick Frost (Dave), Rhys Ifans (Gavin), Kenneth Branagh (Dormandy). Gyártó: Working Title / Prometheus. Forgalmazó: UIP-Duna . Feliratos. 130 perc.

 

A Rockhajó pedigréje fantasztikus: Richard Curtis írta és rendezte (Igazából szerelem), a legjobb mai angolszász komikusok szerepelnek benne, olyanok, mint Nick Frost (Vaskabátok), Rhys Darby (Slágermájerek), Chris O'Dowd (Kockafejek) vagy Jack Davenport (Páran párban), olyan szigetországi nagyágyúk mellett, mint Rhys Ifans, Bill Nighy és Kenneth Branagh. Az ismét szakállas rockmentort játszó Phillip Seymour Hoffmannról nem is beszélve. A történet egy, az Északi-tengeren horgonyzó kalózrádióról szól, méghozzá 1966-ban, amikor a BBC még nem volt hajlandó behódolni a popzene és a rock 'n' roll uralmának. Minden adott, hogy Anglia egyik legtehetségesebb írója két órán keresztül a legjobbját nyújtsa a legmegfelelőbb színészek segítségével. Érthetetlen, mitől lett a Rockhajó ennyire dagályos és érdektelen.

Pontosabban nem teljesen érthetetlen: ennyi szereplőt ilyen behatárolt térben képtelenség ilyen vékony cselekmény mellett mozgatni. A Radio Rock hajón ugyanis csak néha alakul ki valami egységes történetszál, jobbára csak rövid, teljesen tétnélküli szkeccseket láthatunk (a fiatal szereplő szüzességének elvesztése, rajongók érkezése, két rádiós értelmetlen kakaskodása), keresztbevágva a rideg külvilág próbálkozásaival, hogy egyszer és mindenkorra lezárják a kalózrádiót (Kenneth Branagh a szigorú miniszterként leginkább Adolf Hitlerre hasonlít – John Cleese előadásában). Az igazán tartalmas filmes megoldásokat ráadásul Curtis egészen a katasztrófazsánerbe illő fináléig tartogatja, hogy aztán azoknak az erejét is rögtön kiölje a többszörös, kínkeservesen erőltetett katarzis és a lezárás félszeg utalása a dunkerque-i csodára. A Rockhajó furcsa paradoxon: pillekönnyű, de mégis a saját súlyától süllyed el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9820