KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/július
SIDNEY LUMET
• Takács Ferenc: A rutin varázslója [RÉSZLET] Sidney Lumet 1924-2011
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Filmrendszerváltás Filmesek az új filmgyártási struktúráról
• Pápai Zsolt: Fűzfapoéták és háztáji zombik Kísérleti és kisjátékfilmek
• Gorácz Anikó: Rabszolgasors Csicska
SIDNEY LUMET
• Orosdy Dániel: Árnyékvonal Gyöngyszemek a Lumet-életműben
• Pápai Zsolt: Sötétség és köd Harlemben Sidney Lumet: A zálogos
CIRKUSZFILMEK
• Szabó Noémi: Sátor-ponyva Cirkuszfilmek
• Sepsi László: Teleapokrif Carnivale – A vándorcirkusz
LATIN MOZI: MEXIKÓI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Két golyót a tábornok úrnak! Mexikói vadnyugat
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Varró Attila: Homo Luchador Mexikói szuperhősök
• Nevelős Zoltán: Embervadászat Vagyunk, akik vagyunk
DIGITÁLIA
• Szabó Z. Pál: A filmidő A 3D-mozi és a negyedik dimenzió keresése
ŐSESZTÉTIKA
• Bárdos Judit: A filmszem többet lát A korai filmelméletek
• Szíjártó Imre: A tizedik múzsa születése Karol Irzykowski
• Margitházi Beja: Ismeretlen ismerős A tizedik múzsa
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Gaga Horror Picture Show Sztár-imázs
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Árral szemben Udine
• Varga Balázs: Társadalmi térben Wiesbaden – goEast
KRITIKA
• Horváth Eszter: A lélek antropológiája Attenberg
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Magányos és gyanakvó Saverio Costanzo: A prímszámok magánya
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Fair Game
• Pálos Máté: Amador
DVD
• Varga Zoltán: Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Francia szépség
• Sepsi László: Állj mellém!
• Tosoki Gyula: Veronika meg akar halni
• Alföldi Nóra: Tigrisek földjén
• Vincze Árpád: Manolete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kéjlak

Varró Attila

The Loft – amerikai, 2014. Rendezte: Erik Van Looy. Írta: Bart De Pauw művéből Wesley Strick. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: John Frizzell. Szereplők: Karl Urban (Vincent), James Marsden (Chris), Wentworth Miller (Luke), Eric Stonestreet (Marty), Matthias Schoenaerts (Philip). Gyártó: Anonymous Content / Woestijnvis. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc.

Az antwerpeni thriller-rendező Erik Van Looy eddigi életművében minden lehetőt megtett azért, hogy hazája filmgyártását összepárosítsa Hollywooddal: a Shades-ben maga Mickey Rourke próbált filmet rendezni egy hírhedt belga sorozatgyilkos rémtetteiből, az Alzheimer-ügy amnéziás bérgyilkosa John Woo és Michael Mann szerelemgyermekeként sújt le a helyi kiskirályokra, a 2008-ban példátlan kasszasikert hozó Loft pedig mintha csak Fincher és Neil LaBute férfitársaságát teleportálta volna át kiglancolt Schelde-parti tetőlakásába. Öt régi barát, csupa sikeres házasember, egy felvágott csuklójú női hullát talál a félrelépéseik számára közösen fenntartott legénylakásban: a kollektív feladat nem csupán a tettes személyének megtalálása, de a köztük fennálló erőviszonyok tisztázása is – a menő alfahím, a jóképű intellektüel, az érzékeny hősszerelmes, a nagyszájú gennyláda és a brutális bunkó percről percre átrendeződő küzdelmében szétrepesztve a „bros before hos” nemes férfilojalitásának roskatag keretét.

Van Looy filmjének álomgyár-kompatibilitását mi sem jelzi jobban annál, hogy a 2010-es holland remake után alig egy évvel az óceán túlpartján is megrendezhette sikerdarabját, ami szinte szó szerint követi az alapfilmet, csupán a holland verzió nyomán feszesebb tempóban és dögösebb csajokkal (bár jóval kevesebb fedetlen kebellel). A Kéjlak túlbonyolított flashback-szerkezetével, rekordmennyiségű vörös heringjével és gyanúsítottjával (a megcsalt nejektől az építőipari maffiáig terjedő listáról kizárólag a Fehér Ház vécés nénije hiányzik), csavaros feszültség-dramaturgiájával, valamint megduplázott rejtélyével (a film feléig az áldozat személye is talány) a mostanság mellőzött krimi műfaján végzi el az ezredfordulós felturbózást, ami egyfajta zsánerbravúrrá is tehetné a művet, ha a finálé végső megoldásában nem esne darabjaira az odáig féltő gonddal barkácsolt történet, logikátlanná téve bűntényt és motivációt egyaránt (kulcsszó: boncolás!). Ez a kéjlak már Antwerpenben is hibás alapanyagból felhúzott, hivalkodó pozőrfészek volt, New Orleansba helyezve mindössze megtalálta eredeti helyét a hollywoodi arcosok klubjában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12113