KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/július
SIDNEY LUMET
• Takács Ferenc: A rutin varázslója [RÉSZLET] Sidney Lumet 1924-2011
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Filmrendszerváltás Filmesek az új filmgyártási struktúráról
• Pápai Zsolt: Fűzfapoéták és háztáji zombik Kísérleti és kisjátékfilmek
• Gorácz Anikó: Rabszolgasors Csicska
SIDNEY LUMET
• Orosdy Dániel: Árnyékvonal Gyöngyszemek a Lumet-életműben
• Pápai Zsolt: Sötétség és köd Harlemben Sidney Lumet: A zálogos
CIRKUSZFILMEK
• Szabó Noémi: Sátor-ponyva Cirkuszfilmek
• Sepsi László: Teleapokrif Carnivale – A vándorcirkusz
LATIN MOZI: MEXIKÓI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Két golyót a tábornok úrnak! Mexikói vadnyugat
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Varró Attila: Homo Luchador Mexikói szuperhősök
• Nevelős Zoltán: Embervadászat Vagyunk, akik vagyunk
DIGITÁLIA
• Szabó Z. Pál: A filmidő A 3D-mozi és a negyedik dimenzió keresése
ŐSESZTÉTIKA
• Bárdos Judit: A filmszem többet lát A korai filmelméletek
• Szíjártó Imre: A tizedik múzsa születése Karol Irzykowski
• Margitházi Beja: Ismeretlen ismerős A tizedik múzsa
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Gaga Horror Picture Show Sztár-imázs
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Árral szemben Udine
• Varga Balázs: Társadalmi térben Wiesbaden – goEast
KRITIKA
• Horváth Eszter: A lélek antropológiája Attenberg
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Magányos és gyanakvó Saverio Costanzo: A prímszámok magánya
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Fair Game
• Pálos Máté: Amador
DVD
• Varga Zoltán: Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Francia szépség
• Sepsi László: Állj mellém!
• Tosoki Gyula: Veronika meg akar halni
• Alföldi Nóra: Tigrisek földjén
• Vincze Árpád: Manolete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Monsieur Imbrahim

Pápai Zsolt

 

Újabban megszaporodtak a moziban az olyan édesbús történetek, amelyek középpontjában több generáció elválasztotta, ám közös sorsuk és habitusuk miatt mégis egymáshoz tartozó hősök állnak. A francia rendezők különösen érzékenyek az efféle történetekre, elég csak a közelmúltból az idős lepkevadász és a magányos leányka közös utazását elregélő Pillangó című opusra gondolni.

A Monsieur Ibrahim alapképlete ezzel rokon, a film középpontjában egy idős arab fűszeres és egy zsidó kisfiú barátsága áll. Momo, a felesége távozása óta mély depresszióba zuhant apjával élő kamaszfiú életében a sikerélményeket az biztosítja, hogy a környék utcalányaival baráti és egyéb kapcsolatokba keveredik, illetve, hogy a közeli arab fűszeres boltjában rendszeresen elemel valami apróságot. A bolt bölcs tulajdonosa idővel felismeri a fiúban a hozzá hasonlóan igaz emberi kapcsolatok után kiáltó embert, ezért tanítani kezdi őt, és lassan mély barátsággal színezett apa–fiú viszony alakul ki kettejük között.

A csaknem végig szépen stílusban tartott mese külön erénye az atmoszférikus miliőfestés, a hatvanas évek kültelki Párizsának megkapó, megható rajza. A feltartóztathatatlanul hódító modernizációnak kitett világot hatásos, ugyanakkor mindenféle manírt és modorosságot nélkülöző, finom humorral beoltott életképekkel jellemzi Françios Dupeyron rendező, és arra is ügyel, hogy ne fusson bele az üres nosztalgiázás csapdájába. Ez utóbbi törekvését csaknem végig siker koronázza, igaz, a zárlatban enged a kísértésnek, így munkája kissé ellaposodik.

A stiláris megoldások mellett a film további értéke a két főszereplő játéka, kivált Omar Shariffé, aki élete egyik legmeggyőzőbb alakítását nyújtja. A Monsieur Ibrahim egy kivételesen gazdag életpálya kivételesen nagy pillanata: a néző végig képtelen szabadulni a gondolattól, hogy a film Omar Sharif hattyúdalának készült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1614