KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/július
SIDNEY LUMET
• Takács Ferenc: A rutin varázslója [RÉSZLET] Sidney Lumet 1924-2011
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Filmrendszerváltás Filmesek az új filmgyártási struktúráról
• Pápai Zsolt: Fűzfapoéták és háztáji zombik Kísérleti és kisjátékfilmek
• Gorácz Anikó: Rabszolgasors Csicska
SIDNEY LUMET
• Orosdy Dániel: Árnyékvonal Gyöngyszemek a Lumet-életműben
• Pápai Zsolt: Sötétség és köd Harlemben Sidney Lumet: A zálogos
CIRKUSZFILMEK
• Szabó Noémi: Sátor-ponyva Cirkuszfilmek
• Sepsi László: Teleapokrif Carnivale – A vándorcirkusz
LATIN MOZI: MEXIKÓI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Két golyót a tábornok úrnak! Mexikói vadnyugat
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Varró Attila: Homo Luchador Mexikói szuperhősök
• Nevelős Zoltán: Embervadászat Vagyunk, akik vagyunk
DIGITÁLIA
• Szabó Z. Pál: A filmidő A 3D-mozi és a negyedik dimenzió keresése
ŐSESZTÉTIKA
• Bárdos Judit: A filmszem többet lát A korai filmelméletek
• Szíjártó Imre: A tizedik múzsa születése Karol Irzykowski
• Margitházi Beja: Ismeretlen ismerős A tizedik múzsa
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Gaga Horror Picture Show Sztár-imázs
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Árral szemben Udine
• Varga Balázs: Társadalmi térben Wiesbaden – goEast
KRITIKA
• Horváth Eszter: A lélek antropológiája Attenberg
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Magányos és gyanakvó Saverio Costanzo: A prímszámok magánya
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Fair Game
• Pálos Máté: Amador
DVD
• Varga Zoltán: Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Francia szépség
• Sepsi László: Állj mellém!
• Tosoki Gyula: Veronika meg akar halni
• Alföldi Nóra: Tigrisek földjén
• Vincze Árpád: Manolete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjjel-nappal fiatalok

Ágfalvi Attila

 

A Late Night Shopping (nem vagyok hajlandó azt az iszonyú, bizonyára a komplexusokkal terhes KISZ-múlt és a hatvanas-hetvenes évek újmagyarja ihlette, bornírt magyar címet használni) négy hétköznapi (vagy annál azért mégiscsak kissé fotogénebb) angol fiatal néhány napjának laza, pergően színdarabszerű dialógusokkal és sallangmentes, de azért kellően divatos (vagy jóindulatúan: korszerű) stílusban előadott, zeneileg ugyancsak korszerűen megtámogatott története. Hőseinkben egy dolog közös: mindannyian éjszaka végzik egyformán egyhangú, közepesen embertelen munkáikat: Sean kórházi betegtologató, Vincent segédmunkás egy szupermarketben, Lenny telefonos tudakozóban dolgozik, Jodey pedig elektronikus alkatrészeket szerel. Munka után ugyanabban az éjjel-nappal nyitva tartó presszóban ücsörögnek, innen származik ismeretségük, amit több-kevesebb erőfeszítéssel próbálnak barátsággá feltornázni. Fiatalokról lévén szó, a konfliktust természetesen szerelmi életük váltja ki, ami, természetéből adódóan, kusza, olyannyira, hogy a szálak a kis közösségen belül is váratlanul összefonódnak. Hogy ki kinek a barátnőjével mikor, hogyan és miért mit csinált, az majd a moziban kiderül. Ennél talán fontosabb itt megemlíteni, hogy a hosszú évek óta kiváló-megbízható brit filmtermés újabb darabbal gazdagodott (noha ezúttal inkább az utóbbi fajtából). Ha eddig nem fejtettük meg ennek az irigylésre méltóan egyenletes színvonalnak a titkát, most sem fogjuk: nem valószínű, hogy a képzetlen angol melósok nagy átlagban ezekhez a fiúkhoz-lányokhoz hasonlóak, a forgatókönyv is inkább színpadi, mint filmes erényekben gazdag, a százszor látott tárgyi környezet, látványvilág sem tölt el a felfedezés élményével, a zene meg pont olyan jellegtelen-noha-érzelemdús, mint a minket Pesten ha kell, ha nem körülvevő hangkulisszának a fiatal értelmiség által kedvelt változata. Azonban a film lezser, formás, szellemes, szórakoztató, még ha a nézőben a moziból kilépve nem is marad meg sokkal több, mint (némileg átalakítva) a filmbéli fiatalok sokszor elhangzó, ám mindannyiszor válasz nélkül maradó kérdése: és akkor most mi van?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3449