KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/július
SIDNEY LUMET
• Takács Ferenc: A rutin varázslója [RÉSZLET] Sidney Lumet 1924-2011
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Filmrendszerváltás Filmesek az új filmgyártási struktúráról
• Pápai Zsolt: Fűzfapoéták és háztáji zombik Kísérleti és kisjátékfilmek
• Gorácz Anikó: Rabszolgasors Csicska
SIDNEY LUMET
• Orosdy Dániel: Árnyékvonal Gyöngyszemek a Lumet-életműben
• Pápai Zsolt: Sötétség és köd Harlemben Sidney Lumet: A zálogos
CIRKUSZFILMEK
• Szabó Noémi: Sátor-ponyva Cirkuszfilmek
• Sepsi László: Teleapokrif Carnivale – A vándorcirkusz
LATIN MOZI: MEXIKÓI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Két golyót a tábornok úrnak! Mexikói vadnyugat
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Varró Attila: Homo Luchador Mexikói szuperhősök
• Nevelős Zoltán: Embervadászat Vagyunk, akik vagyunk
DIGITÁLIA
• Szabó Z. Pál: A filmidő A 3D-mozi és a negyedik dimenzió keresése
ŐSESZTÉTIKA
• Bárdos Judit: A filmszem többet lát A korai filmelméletek
• Szíjártó Imre: A tizedik múzsa születése Karol Irzykowski
• Margitházi Beja: Ismeretlen ismerős A tizedik múzsa
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Gaga Horror Picture Show Sztár-imázs
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Árral szemben Udine
• Varga Balázs: Társadalmi térben Wiesbaden – goEast
KRITIKA
• Horváth Eszter: A lélek antropológiája Attenberg
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Magányos és gyanakvó Saverio Costanzo: A prímszámok magánya
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Fair Game
• Pálos Máté: Amador
DVD
• Varga Zoltán: Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Francia szépség
• Sepsi László: Állj mellém!
• Tosoki Gyula: Veronika meg akar halni
• Alföldi Nóra: Tigrisek földjén
• Vincze Árpád: Manolete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjfél után

Csantavéri Júlia

 

Davide Ferrario tavaly Berlinben díjazott filmje jórészt egy különös, toronyszerű építmény, a torinói Mole Antonelliana belsejében játszódik. A titokzatos erődítmény sokféle szerepet játszott a történelem folyamán, most pedig, hogy a valósághoz kötődő funkcióit elvesztette, oly sok régi, múzeummá, színházzá vált épülethez hasonlóan, az álmodott, közvetítőkön átszűrt valóságnak ad otthont, régi filmek tárháza, a régi mozinak és kellékeinek kiállítóhelye. Ebben a világban él a film egyik hőse, Martino, aki Buster Keaton filmjeivel barikádozná el magát a külvilágtól, ha saját kis kézikamerája nem ingerelné némi kiruccanásra, legalább a szomszéd gyorsbüféig, hogy kilesse és felvegye a szép pultoslány gesztusait. Amandával aztán egy éjszaka betör a Moléba a külső valóság, sőt a külváros, a torinói 'nyócker', és Martinónak nemsokára a lány valóságos, nem álmokból, hanem autólopásból élő fiújával is dolga akad. A történetnek innen már csak ismerős kifutásai lehetnek, és nem is igazán fontos, hogy Ferrario melyiket választja. Az Éjfél után erőssége nem a történet, hanem a stílus, ami némafilmek stilizáltságát ötvözi a posztmodernnek a minimál gesztusok hétköznapiságát váratlan meglepetésekkel szétrobbantó módszerével. A könnyű, legtöbbször kézben mozgó kamera jó partnere a fiatal színészeknek, a dialóg-töredékeket pedig a metafilmes idézetek egészítik ki, mélyítik többjelentésűvé. Így az idézetek nem pusztán a filmtörténet remekeihez intézett szemérmes szerelmi vallomás szavai maradnak, hanem erős, jelen idejű, aktív kapcsolatba kerülnek a szereplőkkel és a nézővel. Kár, hogy a rendező nem bízott jobban a képek erejében, és a mesét egy külső narrátorral nehezítette el. Bár a szituációk néha banalitásba futnak, az erőteljesen megkomponált, beszédes helyszínek és Ferrario szemléletének frissessége üdítően hatnak, Buster Keaton megidézett szelleme pedig szerencsére a film minden pontján garantálja a nem is olyan könnyen megvalósítható önirónikus távolságtartást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4832