KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/július
SIDNEY LUMET
• Takács Ferenc: A rutin varázslója [RÉSZLET] Sidney Lumet 1924-2011
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Filmrendszerváltás Filmesek az új filmgyártási struktúráról
• Pápai Zsolt: Fűzfapoéták és háztáji zombik Kísérleti és kisjátékfilmek
• Gorácz Anikó: Rabszolgasors Csicska
SIDNEY LUMET
• Orosdy Dániel: Árnyékvonal Gyöngyszemek a Lumet-életműben
• Pápai Zsolt: Sötétség és köd Harlemben Sidney Lumet: A zálogos
CIRKUSZFILMEK
• Szabó Noémi: Sátor-ponyva Cirkuszfilmek
• Sepsi László: Teleapokrif Carnivale – A vándorcirkusz
LATIN MOZI: MEXIKÓI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Két golyót a tábornok úrnak! Mexikói vadnyugat
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Varró Attila: Homo Luchador Mexikói szuperhősök
• Nevelős Zoltán: Embervadászat Vagyunk, akik vagyunk
DIGITÁLIA
• Szabó Z. Pál: A filmidő A 3D-mozi és a negyedik dimenzió keresése
ŐSESZTÉTIKA
• Bárdos Judit: A filmszem többet lát A korai filmelméletek
• Szíjártó Imre: A tizedik múzsa születése Karol Irzykowski
• Margitházi Beja: Ismeretlen ismerős A tizedik múzsa
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Gaga Horror Picture Show Sztár-imázs
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Árral szemben Udine
• Varga Balázs: Társadalmi térben Wiesbaden – goEast
KRITIKA
• Horváth Eszter: A lélek antropológiája Attenberg
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Magányos és gyanakvó Saverio Costanzo: A prímszámok magánya
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Fair Game
• Pálos Máté: Amador
DVD
• Varga Zoltán: Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Francia szépség
• Sepsi László: Állj mellém!
• Tosoki Gyula: Veronika meg akar halni
• Alföldi Nóra: Tigrisek földjén
• Vincze Árpád: Manolete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hollónegyed

Báron György

 

A hatvanas évek elején, amikor a vén Európa minden tisztességes filmkészítője fellázadt a ”papa mozija” ellen, Svédországban is új hullám kelt szárnyra. Bo Widerberg első filmje, a svéd munkáskörnyezetben játszódó 1962-es Gyerekkocsi jelentette az új svéd film első zajos áttörését, majd ezt követte egy évvel később a második Widerberg-film, a nálunk most látható Hollónegyed. A színhely, az idő és a cselekmény sokat elárul abból, hogy képzelték Widenbergék másfél évtizede a kommercionalitásba süppedt svéd film megújítását. A Hollónegyed története 1936-ban játszódik, Malmö egyik nyomasztó munkásnegyedében. A munkások tüntetnek, a rádió a spanyol polgárháború eseményeit sorolja, más készülékekből Hitler üvöltése harsog. Az utolsó jelenetek egyikében pedig az egyik főszereplőt látjuk, amint a nácipárt korteseinek a sorfala között belép a szavazóhelyiségbe, és a baloldali pártokra adja voksát. Ebből is kitetszik, Widerberg – és a svéd új hullám – minden más európai filmes tömörülésnél szorosabban kapcsolódott konkrét politikai küzdelmekhez, osztályokhoz, pártokhoz és szakszervezetekhez.

Widerberg művészete – mint a Hollónegyed is mutatja – az erős társadalmi-politikai elkötelezettség ellenére is líraibb hangszerelésű, tompább tónusú, lekerekítettebb élű, mint példaképei, a neorealisták vagy az angol „szabad filmesek” kemény, érdes hangvételű munkái. Widerberg, a filmköltő, megkapó és lenyűgöző: képei felejthetetlen, meleg emberséggel átszőtt tudósítások egy reménytelen, cél és értelem nélküli életformáról. Widerberg, a forgatókönyvíró nem egyenrangú társa a rendezőnek. A film egésze szerkesztetlen, elnyújtott, egy idő után a rendező láthatóan egy helyben topog, kimeríthetetlen képi fantáziájának újabb petárdáira van szükség az egyre lankadtabb cselekmény továbblendítéséhez. Nem remekmű ezért a Hollónegyed, „csupán” színvonalas, helyenként lenyűgöző, s mindenekelőtt ígéretes film. Hogy Widerberg később beváltotta-e az indulásakor hozzá fűzött reményeket, azt eldöntheti a néző, aki ezt a korai filmet további életművének ismeretében, s két későbbi filmjével – a Joe Hill-lel és a Gyilkos a tetőn-nel – egy időben láthatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8054