KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az élet dala

Tosoki Gyula


Song One – amerikai, 2014. Rendezte: Kate Barker-Froyland. Szereplők: Anne Hathaway, Johnny Flynn, Mary Steenburgen. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 85 perc.

 

Már Óhollywoodban megszületett a melodráma azon válfaja, amely zenészhősöket emel középpontba (Humoreszk, Trombitás fiatalember), és ebben nincs semmi különös, hiszen a műfaj hatáspotenciálja igencsak megnövelhető a cselekmény terébe helyezett zenedarabokkal vagy dalokkal. A kortárs szcénában szép számmal akadnak hasonló filmek (Őrült szív, A nyughatatlan, Llewyn Davis világa), és Az élet dala is zenészhőst állít középpontba, ráadásul mindjárt kettőt, a végzetes balesete miatt kómába került ifjú tehetséget és egyszálgitáros idolját, akik között előbbi nővére (Anne Hathaway) közvetít. Melodrámaműfaj és zene kapcsolata ritkán annyira bensőséges, mint ebben a filmben, az alkotók még az épkézláb cselekményről is lemondtak, no meg a dialógusokkal sem bíbelődtek sokat, az érzelmek „ábrázolását” elsősorban a szimpla, mégis pompás – gyakran éppen egyszerűségüknél fogva megkapó – melódiákra bízva. Sajnos a film képi megvalósítása már gyengébb, Kate Barker-Froyland rendező-forgatókönyvíró vizuális fantáziája ugyanis kimerül abban, hogy kézből vett felvételek sorában a fátyolos tekintetű Anne Hathawayt mutassa, hol séta közben, hol pedig zárt térben – a szobájában magányosan vagy a kórházban, haldokló testvére mellett – mélázva. Ha csupán feleannyira lett volna leleményes a rendező, mint amennyire a soundtrack felelőse vagy a kifejezetten a filmhez készült dalok komponistái, akkor pazar lenne a végeredmény. Így viszont csak egy szerethető és csupaszív, ámde bicebóca mozi készült.

Extrák: Kisfilm a filmzene felvételéről.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12401