KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rideg világ

Pápai Zsolt


Equals – amerikai, 2016. Rendezte: Drake Doremus. Szereplők: Kristen Stewart, Nicholas Hoult, Guy Pearce. Forgalmazó: Pro Video. 102 perc.


 


Aligha van olyan pszichiáter, aki ne álmodott volna a modern élet egyik legmakacsabb lelki nyavalyája, a szorongás elleni gyógymód feltalálásáról. Pedig a szorongás megszüntetése – legalábbis papíron – nem túlságosan nehéz, csupán az érzelmeket kell hozzá maradéktalanul kiradírozni az emberek életéből. Ez a Rideg világ alapszituációja: a perfekt társadalomban megvalósul az érzelmek kiiktatása és az emberi interakciók teljes racionalizálása, az elidegenedés pedig olyan fokú, amilyenről még a XX. század legelborultabb egzisztencialistái sem (rém)álmodtak. A Rideg világ falanszteruniverzuma éppen úgy működik, mint az összes eszement utópia (maradjon bár meg ideológusok vagy művészek képzeletében, netán váljék véresen komoly valósággá): a hatalmasok úgy egyenlősítik a társadalom tagjait, hogy közben eltárgyiasítják őket.


A „klasszikus” modern filmben még az beteg, aki nem érez (Antonioni vagy Az édes élet Fellinije volt a téma nagy poétája), a kortárs szcéna disztópiájában viszont az beteg, aki érez. Drake Doremus rendező a nagy modernista direktorokkal szemben nem az érzelem betegségéről beszél, hanem arról, amikor az érzelem maga: betegség, akár a rák vagy a nátha, és ebben a világban játszat le egy klasszicizáló és lassan bontakozó, még a valóban váratlan fordulatai nyomán is csak alig felgyorsuló szerelmi históriát.


A Rideg világban ugyanis a szerelem „betegsége” jelenti a lázadás egyetlen formáját. Csakhogy a szerelem – mivel lebukás veszélye fenyegeti – rögtön félelmeket is generál. Doremus a szorongásmentes szenvedélynélküliség és a szorongásos érzelmek világa közé veti két hősét, ekképpen hatalmas téttel indítja művét, akkorával, amekkorát sokat próbált midcult-mesterek is nehezen bírnának el. Sajnos neki is beleroppan a dereka, így a játékidő középső harmadában filmje veszít az erejéből. Bármekkora rutinja is van a rendezőnek a melodrámaműfajban (Őrülten hiányzol, Kísértés), a nagy érzelmi intenzitású pillanatokkal nehezebben boldogul, és az összeboronálódott szerelmesek jelenetei kevéssé érdekesek, mint azok, melyekben csak vágyakoznak egymásra.


Ezzel együtt a Rideg világ a kortárs sci-fi-melodrámák reprezentánsa, olyan filmek kistestvére, mint az Ex Machina, A homár vagy az Érkezés. És nem csak a témája, a kivitelezése is csigázó: fapados sci-fi, de alig látszik rajta. A tárgyi világa ugyan kevés érdekességgel szolgál, a látványépítése viszont végig impresszív. Természeti képek kizárólag kurta pillanatokra tűnnek fel, a film hangulatát alapvetően meghatározó – zölddel diszkréten színezett vagy mészfehérre fakított – high-tech miliő izgalmasan üres és steril. A külsőkben Az édes élet és a Napfogyatkozás kihalt mesterséges tereinek emléke kísért, a színészek minimálgesztusokra csupaszított játéka pedig már-már Bresson modelljeit idézi.


Extrák: Nincsenek.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13038