KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy kutya négy élete

Kovács Kata

A Dog’s Purpose – amerikai, 2017. Rendezte: Lasse Halström. Írta: W. Bruce Cameron regényéből Cathryn Michon, Audrey Wells, Maya Forbes. Kép: Terry Stacey. Zene: Rachel Portman. Szereplők: Dennis Quaid (Ethan), Juliet Rylance (Elizabeth), Peggy Lipton (Hannah), John Ortiz (Carlos). Gyártó: Amblin / Reliance. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 120 perc.

 

Minden hithű kutyatartó dédelgetett álma, hogy kedvencét, aki a legjobb esetben is legfeljebb 15-20 évig maradhat mellette, egy nap viszontláthatja. Vannak, akik a nagy égi vadászmezőkben hisznek, mások egy új kutyában vélik felfedezni elhunyt társukat. Lasse Hallström, W. Bruce Cameron sikerregénye nyomán készült családi filmje az ő érzelmi jutalomfalatjuk, egyben nagyenciklopédia a kutyalétről és –tartásról. Ráadásul trilógiává alakítja a svéd születésű hollywoodi rendező kutyás tematikájú filmjeit: míg az 1985-ös Kutyasorsban mellékszál volt a gyerek-kutya bajtársiasság, addig a Hacsi, a leghűségesebb barátot (2009) – megtörtént esetet alapul véve – már teljes egészében annak a közhelynek szentelte, hogy a kutya, még síron túl is, az ember leghűségesebb társa.

Hallström teljes pályája a visszafogott és a tömény giccs váltakozásán ingadozik, az Egy kutya négy élete egyértelműen az utóbbi vonulathoz tartozik. A film egy kutya lelkének vándorlását számos életen keresztül követi, felsorakoztatva az összes létező eb-tömjénező toposzt, többek között: életet ment (tűzön, vízen át), nyomra vezet (rendőrkutya), magányos gazdájának párt szerez, sőt gyereket nevel, elvégre végtelen a türelme, a hűsége és az intelligenciája. Mindezt már ismerjük a kutyás tematikájú irodalomból és filmművészetből, Lassie-től a 101 kiskutyáig, Hallström azonban tovább megy: a négylábú társ gondolatolvasó, visszaemlékszik előző életeire, megtalálja korábbi gazdáját és be is bizonyítja neki, hogy ismerik egymást. A film tovább megy a kutya-pespektíva hangsúlyozásában: míg a Hacsiban csak fekete-fehér szubjektívek szemléltették az állat szemszögét, itt már a teljes narráció is a címszereplő belső világát tárja fel, méghozzá – a célközönség nem túl magasra taksált szellemi szintjéhez igazodva – azt a kérdést kutatva, mi is a kutyasors értelme.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13132