KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Madaras József (1937–2007)

Kézdi-Kovács Zsolt

 

Először a Főiskolán akkor hallottunk róla, amikor – a legenda szerint – rádöntötte a díszletet tanárára, Básti Lajosra. Ki is tették a szűrét, végbizonyítványt kapott. Az volt a híre, fékezhetetlen őstehetség. Valóban őstehetség volt, hihetetlen erő és feszültség sugárzott minden megjelenéséből akkor is, ha kiszolgáltatott parasztot vagy munkásembert játszott, és akkor is, amikor nagyurat, zsiványt vagy katonát. Kezdetben nem is mertek a rendezők mit kezdeni vele. De nem volt fékezhetetlen: megtanulta, hogyan uralkodjon érzelmein, dühkitörésein, örökösen felhalmozódó energiáin. Profi volt, a legjobb értelemben: egyszerre ösztönös és tudatos színész. Habitusában, mozgásában, villogó, örökké konfrontációra kész szemeiben akkor is feszültség tükröződött, amikor a szöveg, a helyzet nem is adta volna. Ezért volt tipikusan filmszínész: a kamera, ha közel ment hozzá, leleplezte a lappangó indulatokat, és néha, szinte a rendező szándékai ellenére, az emberi jellem mélységeit.

Legalább száz filmben játszott, szinte nem is volt filmrendező, aki ne dolgozott volna vele. Igazi felfedezése a korai Jancsó-filmekben történt, a Szegénylegények, a Csillagosok katonák, a Csend és kiáltás az egész világon ismertté tette. Szinte minden műfajt kipróbált, a népszerű tévé-műfajokat, a „realista” filmeket és a történelmi, absztrakt figurákat is. Néhány filmcím az előbbiek közül: Köszönöm, megvagyunk, Feldobott kő, Egy óra múlva itt vagyok, Egy őrült éjszaka, Nincs idő, Az utolsó tánctanár, Apám néhány boldog éve, Pókfoci, Budapesti mesék, Arc, Az oroszlán ugrani készül, A hamis Izabella, A Tenkes kapitánya, BorsÉs néhány cím az utóbbiakból: Égi bárány, La Pacifista, Még kér a nép, Romantika, Magyar rapszódia, A zsarnok szíve, Szörnyek évadja, Kék Duna keringő. Később maga is rendezett a televízióban, nagy példaképről, József Attiláról.

Aztán jött a katasztrófa: a súlyos fejsérülés, a bénultság. A szavak és mozdulatok újratanulása. A győzelem az esendő test felett: újabb színpadi és filmszerepek. És az utolsó: a koldus szerepe a Rokonokban. Szimbolikus, amit itt mond: „Adakozzatok Magyarország szegényeiért, a szegény Magyarországért.”

Madaras Józsefben az utolsó negyven év magyar filmtörténetének egy jelentős részét gyászoljuk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9000