KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Igazából apa

Vajda Judit

Igazából apa­ – magyar, 2010. Rendezte: Novák Emil. Írta: Novák Emil, Péterfy Gergely és Kaszás Géza. Kép: Csukás Sándor. Zene: Gulya Róbert. Szereplők: Kamarás Iván (Bálint), Varga Boglárka (Kata), Kaszás Géza (Márk), Scherer Péter (Frankie), Polyák Lilla (Emma), Gryllus Dorka (Éva). Gyártó: Next Station Productions / Regulusfilm. Forgalmazó: InterCom. 90 perc.

Egy gyerekért vetélkedő két apát láthattunk már többször is a vásznon (lásd: Balekok és remake-je, az Apák napja, illetve a Két apának mennyi a fele?), de magyar filmen idáig nem tették tiszteletüket. Pedig a komédiák ezen fajtája a nevettetésen kívül alkalmat ad a komolyabb témák, a családi kapcsolatok boncolgatására is, ráadásul a családügyi vígjátékot az alkotók gyakran akcióval keverik. Tiszteletre méltó tehát az Igazából apa alműfaj-bevezető szándéka, ám a végeredmény – mint kortárs magyar műfaji filmnél oly sokszor – meglehetősen felemásra sikeredett. Az egy gyerekért, jelesül Katáért ölre menő két szülő egy kecskeméti ingatlanmágnás, Bálint és egy Ausztráliából hazatérő festőművész, Márk, aki pont az előbbi úrtól szeretné visszaszerezni itthon hagyott képeit, mivel azt életük közös asszonya ráhagyományozta. Bálint viszont nem adja sem a festményeket, sem a kislányt, indulhat hát a harc, majd az összefogás a közös ellenség ellen. A baj csak az, hogy a felvezetés túl hosszúra nyúlik, így nem kevesebb, mint 50 perc telik el a másfél órás játékidőből, mire felmerül az igazi konfliktus. Így aztán az időhúzás miatt a végére gyorsan lezavart megoldás teljesen légből kapottnak hat. További gondot jelent, hogy a jól eltalált mellékfigurákhoz képest (különösen Rudolf Péter parádés Bezzegh Józsiként) a főalakokban, a két apában fikarcnyi eredetiség sincs, így a nézőnek nehezére esik érdeklődni sorsuk iránt. Az apák ráadásul annyira uralják a cselekményt, hogy szinte minden teret elvesznek a női karakterektől, akiknek pedig kulcsszerepük lenne a dramaturgiában és remek színésznők formálják meg őket – ám hiába jó az első pillanattól Polyák Lilla, ha alig van jelenete. Műfaji filmnél pedig különösen fontos lenne a megfelelő arányok és tempó eltalálása; ezek hiányában az Igazából apa – ígéretes kezdete ellenére – csak egy újabb elszalasztott lehetőség.

Vajda Judit


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10218