KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Kovásznai-kiállítás

Filmfestmények

Palotai János

Kovásznai György (1934–1983) rajzfilmrendező eredetileg képzőművésznek készült. A festészet szelleme animációit is végigkísérte.

 

Kovásznait utolérte a „végzet”. Egyik korai filmjében (Tükörképek, 1965) egy kutya és egy macska betéved a múzeumba, képmásaikat nézni, amelyeket a film alkotója készített. Most ezek a festmények is bekerültek a Magyar Nemzeti Galéria kiállításába, Kovásznai filmjeivel együtt. Felértékelésük a kor iránti érdeklődéssel, a retróval is magyarázható.

Nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, a képeknek is. Kovásznai másik, ’64-es filmjében egy gitáros fiú járkál a régi képtárban, ahol a festmények mellett egy fotón fésülködni kezd egy teltidomú, „barokkos” női akt. Vélhetően a meztelenség miatt tiltották be ezt a rajz-, festmény-, fotó-, mozgókép-kollázsfilmet. Pedig Kovásznai azért is választotta az animációt, mivel ott kevesebb konfliktusra számíthatott, mint festőként. A Képzőművészeti Főiskolát két év után otthagyta (1954) annak akadémizmusa miatt: „a tanárokat tehetségtelennek, a szellemet pedig ostobának tartottam”. A kiállítás megidézi a kort, Ék Sándor, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Fónyi Géza képeivel, Kovásznai korai „stílusgyakorlataival”, majd a bányákban töltött munkásévek során készített vázlataival, melyek beépültek tíz évvel későbbi filmjébe (A fény öröme) és sötét tónusú festményeibe (Bányában, Tárna).

Kollázsfilmjei emlékeztetnek Vajda Lajos képeire és Korniss Dezső festményeire. Korniss révén ismerte meg a modern európai festészetet és vele együttműködve készítette hatvanas évekbeli filmjeit: Monológ (1963), Gitáros fiú (1964), Reggeltől estig (1967), Egy festő naplója (1968) – ez utóbbi Korniss festményeit szervezi mozgóképsorozattá. A Házasodik a tücsök (1969) Korniss szürreális képeiből indul ki, folytatva a hazai festészeti stílusok képviselőinek a hatvanas évekig történő bemutatásával. A festmények és fotók ötvözésével létrehozott mozgó montázs, „a mozgásban, az el nem szigetelt jelenségek sorozatában látáson” alapul, amit életfilozófiájának tart (hasonlóan Moholy-Nagy Motion in picture-beli megfogalmazásához.) E gondolat esszenciája az Átváltozások, mely 1965-ben elnyerte a mannheimi fesztivál Arany Dukát díját és vele együtt az esseni Volkwang Múzeum ösztöndíját, amit Kovásznai világnézeti okból visszautasított. (Munkái itthon ritkán részesültek elismerésben.) Az Átváltozások „egyetlen mozgásba hozott festmény” filmje, amit a trükkasztalon festett folyamatosan. Ezért alig maradtak meg olyan „fázisképek”, mint amiket a kiállítás a többi filmből bemutat. A montázs, a hangkollázs mellett (Hullámhosszok) a szöveg, a narrativitás foglalkoztatta. Drámákat, regényt, novellákat és elméleti tanulmányokat is írt. Ezek elemző feldolgozása még hátravan. Írt a „totálfilmről” és az „anima véritéről” is. Előbbin az animációs és a natúrtechnika kombinációját értette, amit a Reggeltől estigben és A város a szememen átban igyekezett megvalósítani. Az anima vérité – a dokumentarista valóságábrázolás társítása a képzőművészeti szemléletmóddal – a Rügyfakadásban jelent meg legteljesebben.

Dinamikussága, stílusvariációs képessége a hazai pop-art művelői közé sorolja. Kovásznai azonban nem a popkultúra sztárjairól, hanem a francia forradalom ikonjairól festett sorozatokat (Ca ira). Utolsó éveiben, utolsó munkáiban szintézisre törekedett: a Szülőföld animációs esszé; egyetlen egészestés rajzfilmje, a Habfürdő-musical. Ennek képeit átfestette, „redukálta” – a kiállításon az eredetiek diákon láthatók. Húsz év alatt 32 filmet „festett”. Utolsó nagyméretű vásznain az atomháború, az emberiség pusztulása miatt érzett szorongás helyén (Apokalipszis) már a saját halál félelme érződik (Temető, Szintézis önarcképpel, Alakok zöld háttérben). E monumentális víziók csak a Galéria előcsarnokában fértek el.

A tárlat a múzeumfelfogás változását is jelzi, az intermediális Kovásznai-kiállítás beleillik Greenaway, Lynch, Tim Burton múzeumi megjelenése és a hazai filmes/képzőművészeti kiállítások sorába: Minden mozi (LuMu); BBS 50. (Műcsarnok). A modern kiállításrendezés multimediális alapkellékeinek itt funkciója van. Az elegancia, amivel Hegyi Lóránd Kovásznait jellemezte, áthatja az életműkiállítást (világítás, a képek elhelyezése, háttér-színek) és a könyvet is, amit a Vince Kiadó jelentetett meg, benne Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész (a kiállítás kurátora) Kovásznai-monográfiájával, illetve digitalizált filmekkel és képekkel.


Magyar Nemzeti Galéria 2010. június 5. – szeptember 26.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10246