KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

A James Bond téma

Milliót érő hangjegyek

Hubai Gergely

A filmtörténelem egyik legismertebb témája, mégsem tudjuk kinek köszönhetjük.

2001 márciusában Monty Norman zeneszerző pert indított a The Sunday Times hetilap ellen mivel egyik írásukban azt merték állítani, hogy nem Norman a legendás James Bond téma szerzője. A komponista eredetileg rágalmazás miatt indította meg az eljárást, az ügynek azonban sokkal jelentősebb anyagi vonzata is volt. A James Bond téma a filmtörténelem egyik legismertebb zenei motívuma, a sorozat minden hivatalos részében hallható, számtalan feldolgozása készült – az ezek után járó jogdíjak jelentették az addigra visszavonult Monty Norman fő bevételi forrását. Az ügy során zenei szakértők és a még élő filmesek bevonásával próbálták tisztázni, hogy 40 évvel korábban mi is történt pontosan.

Monty Norman változata szerint 1962-ben a Dr. No forgatása során Cubby Broccoli producer épp zeneszerzőt keresett az első James Bond kaland számára. Normant a Dr. Crippen balladája című bukott musical kapcsán ismerte, ennek a darabnak Broccoli volt az egyik társfinanszírozója. A komponista a stábbal együtt Jamaicára utazhatott, ahol egy külön neki bérelt árnyékos bungalóban írhatta meg a filmzene főbb motívumait: „Under the Mango Tree”, „Kingston Calypso”, „Jump Up”, stb. – a főhős számára azonban nem készült téma. Londonba érve a producerek egy új motívumot kértek Normantől, ő pedig ekkor ásta elő egy korábbi dalát a Mr. Biswas háza című musicalből. Norman a „Good Sign, Bad Sign” című dal első nyolc hangjegyéből kerekítette ki a Bond témát, a sikertörténet innentől töretlen…

A hét napig tartó tárgyalás során a még élő stábtagok másképp emlékeztek vissza bizonyos részletekre. Peter Hunt vágó például felidézte, hogy a londoni felvételek során Terence Young rendező szabályosan örjöngött, amikor kiderült, hogy Monty Norman a dalokon kívül semmi mást nem írt, ráadásul nem értett sem a hangszereléshez, sem a vezényléshez. A Bond-téma kapcsán újabb probléma merült fel: Norman ugyan elfütyülte nekik az ominózus hangjegyeket, ez azonban nem elég egy filmzene elkészítéséhez. A probléma megoldására felbéreltek egy John Barry nevű kezdő zeneszerzőt, aki 250 fontért vállalta Norman ötletének áthangszerelését és felvételét. A per során természetesen Barry is megszólalt: ő nem vitatta Norman szerzőiségét, a világraszóló sikernek azonban feltétele volt, hogy Barry elkészítse azt az ominózus felvételt, amivel aztán befoltozták a Dr. No hatalmas zenei üresjáratait. Többek között Barry ötlete volt, hogy a főtémát a gitár vigye, ezzel nemcsak a Bond téma, hanem egy évtized filmzenei hangulatát határozta meg!

A bíróság végül Monty Norman javára döntött, a The Sunday Times 30,000 font kártérítést fizetett a zeneszerzőnek. Habár számára kedvező ítélettel zárult az eljárás, Norman agresszivitása felkavarta a Bond téma eredete körüli vitákat - ráadásul az eset számos egyéb érdekes kérdést vetett fel a szerzőiség kérdéskörével kapcsolatban… Ki számít egy zenemű igazi szerzőjének? Igazságos-e, hogy Monty Norman 1962 óta több ezer fontot kap az ötlet után, míg Barry az annak idején kifizetett 250 font óta semmit sem látott a jogdíjakból? A történelem a maga módján adta meg a választ: Monty Norman a Dr. No után csak egy mozifilmhez írt zenét, utána sem a színpadon, sem a tévében nem ért el átütő sikert. John Barry ezzel szemben több mint száz filmen dolgozott (köztük 11 Bond kalandon) és 5 Oscar-díjat nyert. Valahányszor megkérdezték hogy ő írta-e a Bond témát, elegánsan ennyit mondott: „Hadd válaszoljak a kérdésedre kérdéssel. Ha nem én írtam, itt tartanék?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/07 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11463