KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szcientológia, avagy a hit börtöne

Sepsi László

Going Clear – amerikai, 2015. Rendezte: Alex Gibney. Írta: Lawrence Wright könyvéből Alex Gibney. Kép: Samuel Painter. Zene: Will Bates. Gyártó: Jigsaw Productions. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 119 perc.

 

A Gernsback-kontinuum című William Gibson-novella fotós főhőse azt a feladatot kapja, hogy készítsen képeket a harmincas években épült futurisztikus épületekről, ám munkája során rádöbben, hogy az a jövő, amit a korszak sci-fi ponyvái elképzeltek, afféle virtuális térként fellelhető a jelenben. Hasonló élmény sejlik fel Alex Gibney bőséges mennyiségű archív felvételt használó dokumentumfilmjét nézve: a Szcientológia Egyházának riefenstahli díszleteiben, filmsztárokból faragott szentjeiben és a hazugságvizsgálóra emlékeztető fétiskütyüjében mintha Philip K. Dick egyik lidércnyomása talált volna utat magának a huszadik század valóságába. A sci-fi ponyvákkal indult L. Ron Hubbard fantazmagóriáiból jogi machinációk révén vallássá nyilvánított szcientológia alapító atyjának hála igen eleven kapcsolatot ápol azzal a Gernsback-érával, amit Gibson is felidéz – kiváltképp a bűbájos Xenu-mítosznak köszönhetően, ami szerint az emberiség eredettörténetében kiemelt szerepet játszott egy űrbéli overlord ténykedése. Miközben a kiugrott tagok visszaemlékezéseiből kibomlik a spirituális piramisjáték története az ötvenes évektől napjainkig, jól lekövethető, miként vált a minden jel szerint zavart elméjű – és anyagi motivációktól sem mentes – fantaszta önterápiás szektája mindinkább az elnyomás és manipuláció legkülönfélébb formáit használó kvázi-erőszakszervezetté. Mintha egy klasszikusan naiv utópia színeváltozását látnánk: ahogy a korai sci-fi idealizmusát is lassan legyűrte szkepticizmus és paranoia, úgy faragott az új vezér, David Miscavige a szcientológiából megfélemlítéssel és agymosással fenntartott, totalitárius mozgalmat. Gibney filmje azokban a pillanatokban a legbizarrabb, amikor rátapint, hogyan vált átjárhatóvá a huszadik században vallás és populáris kultúra – csak itt a „hinni akarok” bon mot-ja után nem egy X-akták epizód kezdődik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12475