|
|
|
MoziHaifai kikötőÁrva Márton
Hayored
Lema’’ala – izraeli, 2015. Rendezte és írta: Elad Keidan. Kép: Yaron Scharf.
Zene: Thierry Caroubi. Szereplők: Itay Tiran (Uri), Uri Klauzner (Moshe),
Michaela Eshet (Nava), Ohad Shahar (Saul). Gyártó: EZ Films / Spiro Films.
Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
105 perc.
Ha
egy filmkészítő egy szemtelenül hétköznapi mozzanatot (hősünk leugrik a boltba
tejért) végeláthatatlan kóborlássá duzzasztó félórás rövidfilmmel debütál,
ráadásul művének a Himnusz címet adja,
sejthető, hogy a bejárt lelki illetve társadalmi közeg megragadása a vállalás
sorvezetője. Ennek megfelelően Elad Keidan első nagyjátékfilmje, a Haifai kikötő is a város látképét
hosszan vizslató svenkkel indít, hogy ezután a természeti, az épített és a
társas környezet összhangzatának lírai tanulmányát kínálja.
A
távolból figyelő képeken a felesége fülbevalója után kutató Moshe és az írói
válságban rekedt Uri lép elő, és vág neki a Kármel-hegyre vezető végtelen
lépcsősornak. Ellentétes irányú, ráérős grasszálásuk nemcsak arra ad alkalmat,
hogy a szimbolikus emelkedés és süllyedés mentén fény derüljön vázlatos
élettörténetük részleteire (mintegy mellékesen kapunk hírt hűtlenségről,
kudarcokról és egy végzetes balesetről is), ennél lényegesebbek a szűkszavú
találkozások, melyek kirajzolják a város szociális koordináta-rendszerét és
közösség-élményét. A karakterek mozgását tagoló nyugvópontokon ugyanis régi
ismerősök és idegenek elegyednek empatikus beszélgetésekbe, melyek (szóljanak
bár az izraeli munkáspárt megalakulásáról, régi iskolatársakról, szeretőkről
vagy a lépcsősor burkolatáról) barátságos, ugyanakkor – Efrájim Kishontól
kölcsönözve – „abszolúte száraz” humorral taglalják a megidézett
élethelyzeteket. Ezek az egyszer kínosan banális, máskor finomabbra hangolt
jelenetek tartózkodón, ismétlésekre építve bontakoznak ki, Keidant valahova
Eimbcke (Kacsaszezon, Lake Tahoe) és Östlund (Play, Lavina) közé illesztve a kortárs stílus-palettán.
A
város szimfóniájához adott hajókürt-basszusszólamtól az Urit búcsúztató acapella-előadásig bőven találunk
szellemes ötleteket a Haifai kikötőben,
de az elbeszélés visszafogottsága olykor nézőpróbáló unalomba csap át, és ez a
szűkös képarányba szorított, kiszámítottan elrendeződő találkozás-epizódok
során könyörtelenül tudatosítja, mennyivel frappánsabb volt mindez
rövidfilm-formában.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 9 átlag: 4.89 |
 |
|
|
|
