KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó emberig

Roboz Gábor

Blood Father – amerikai, 2016. Rendezte: Jean-François Richet. Írta: Peter Craig és Andrea Berloff. Kép: Robert Gantz. Zene: Sven Faulconer. Szereplők: Mel Gibson (John Link), Erin Moriarty (Lydia), William H. Macy (Kirby), Diego Luna (Jonah). Gyártó: Wild Bunch. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 88 perc.

 

Manapság már nem megy eseményszámba, ha újabb őszülő amerikai mozisztár hősködik egy akciófilmben, különösen, ha az illető ezzel a műfajjal futott be. Mel Gibsonnak a Börtönregény után megint időszerű volt egy keményfiú-főszerep, és Jean-François Richet ideális jelölt volt a rendezői posztra, a francia iparos húszéves karrierje során készített kétrészes gengszterfilm-eposzt (Halálos közellenség) és idétlen nyári vígjátékot (Egy őrült pillanat) egyaránt. A helyszín ezúttal is a poros új-mexikói határvidék, de a mostani történet főhőse egy visszavonult ex-bűnöző: a minden szempontból kudarcot vallott férfival felveszi a kapcsolatot évek óta nem látott kamaszlánya, aki magára haragított egy csapat drogkereskedőt, így együtt lesznek kénytelenek menekülni.

A forgatókönyvet az adaptálásban rutinos Peter Craig írta (Andrea Berloff-fal) saját regénye alapján, és érezhetően az a belátás munkált a háttérben, hogy a gyakori helyszínváltásokra épülő hajszasztorit a főhősök viszonyának árnyalásával lehet valamelyest feldobni. Ez sikerült is: az alkotók a nyafogós csitri kliséjének újrahasznosítása helyett strapabíró és időnként pimasz lányt raktak az apa mellé, (fekete) humorral átszínezett kapcsolatuk a film motorja. A rendező egyébként nem diktál eszelős tempót, és a túlzásoktól ugyanúgy megkíméli a közönséget, ahogy az emlékezetes akciójelenetektől, így bármennyire is jó Gibson és szórakoztató ez a bő nyolcvan perc, Az utolsó emberig címről a magyar nézőknek valószínűleg továbbra is inkább a Walter Hill-mozi fog beugrani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13006