KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pillangókisasszony visszatérése

Kapecz Zsuzsa

A szovjet filmgyártásban virágkorát éli a híres művésznők pályafutását bemutató filmek készítése. Nemrég idézték meg Anna Pavlovát és Ljubov Orlovát a filmvásznon, most pedig a neves ukrán énekesnő, Szolomija Kruselnyicka került sorra. Kruselnyicka egy galíciai kis faluból indult el a világot jelentő deszkák felé, első sikereit a lvovi operánál aratta, majd Pétervár, Bécs, Milánó következett, végül a forradalom után a lvovi konzervatórium tanári katedrája. Szerepléseinek fénykorában együtt énekelt Carusóval és Batoccianival; Puccini személyes barátságát élvezte, aki rábízta a Manon Lescaut főszerepét, később pedig az először kifütyült Pillangókisasszony eléneklését, ami a művésznő pályájának csúcsát jelentette.

Mindezt és a fontosnak vélt magánéleti vonatkozásokat a rendező, Oleg Fialko érdekes szerkezetű filmben tudatja a nézővel. A Zűrzavaros út és a Kemény ember című munkái után, amelyek egészen más stílusúak voltak, és más környezetben játszódtak, Fialko megpróbált váltani, témában is, formailag is. A már idős énekesnő maga mesél az életéről, és a különböző idősíkok szeszélyesen, „az emlékezet mechanizmusát követve, nyugtalanul hullámzónak, felbukkannak, eltűnnek... A film magas színvonalú képi és zenei kultúráról tanúskodik...” (Szovjetszkaja Kultura, 1983. szept. 10.) Kétségtelen, hogy az elsőfilmes operatőr, Gennagyij Engsztrem az újonc berendezőkkel együtt bravúros munkát végzett, a századelő gyönyörű szecessziós ruháiban, épületeiben, tárgyaiban tobzódnak a képek. A sajátos szerkezet azonban nem szolgál azzal az újszerűséggel, amellyel eleinte biztat: a cselekmény akadozik, a párbeszédek fülsértően didaktikusak, és a szintén ezzel a filmmel debütáló Jelena Szafonova alakítása elég jellegtelen.

A film legvégén, néhány archív fotó segítségével megjelenik előttünk az igazi Kruselnyicka. Határozott tekintetű, karakteres vonású, dekoratív jelenséget látunk; de annak találgatása, hogy milyen volt valójában – akár a színpadon, akár a kulisszák mögött – továbbra is a képzeletünkre marad: Fialko filmje semmiképp sem róla szól, inkább csak igényes esztétikai kézikönyv a szecesszió barátainak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6024