KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Széttörve

Sepsi László

Split – amerikai, 2016. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: Szereplők: James McAvoy (Kevin), Anya Taylor-Joy (Casey), Betty Buckley (Dr. Fletcher), Jessica Sula (Marcia). Gyártó: Blumhouse Production / Blinding Edge Pictures. Forgalmazó:

UIP-Duna Film. Szinkronizált. 117 perc.

 

Utóbbi két filmje alapján M. Night Shyamalan esetében a „visszatérés” az eddigi életmű alapjainak újrafelfedezését, és ezekre történő fokozatos (újra)építkezést jelenti. A nagyköltségvetésű bukták után a Látogatás a lehető legolcsóbb (found footage) formátumban húzott fel egy óvatos csattanót, amely távol állt az író-rendező korábbi extravagáns meglepetéseitől. Az idei Széttörve nem csak költségvetését és a húzónévnek megszerzett férfi főszereplőt tekintve értékelhető egy nagyobb mozgástérben létrehozott műnek, de vállalásában is: a 23+1 személyiséggel megvert magányos őrült sztorija, aki elrabolt tinilányokat tart a pincéjében, egyszerre sikamlós és túlzó koncepció, amelyből éppúgy vezethet út a DePalma-féle pervertált esztéticizmushoz, mint egy kaján Herschell Gordon Lewis-reprízhez.

Hogy a Széttörve végső soron egyik sem, az egyszerre dicséri a PG-13-as besorolást és Shyamalan szerzői integritását, miközben a szituáció szexuális töltetét még a többértelműség határain belül megfakítva elnavigálja filmjét a zárófordulatig. Az életmű legszebb pillanatait szó szerint felidéző kurta szekvencia nem csupán homlokracsapós meglepetéssel szolgál, de a fantasztikumba hajló pszichothrillernek is új értelmezési és műfaji kontextust ad – habár azon az áron, hogy az elrabolt bakfis cselekményszála, így kikerülve a fókuszpontból, kurtán-furcsán lezáratlan marad. A trükk persze a szokásos – az értelmezési horizont radikális megnyitása egy korábban elhallgatott információ bevezetésével –, de ezúttal mintha több volna benne egy gimmickkel (huszonhárom személyiség!) párosított narratológiai ujjgyakorlatnál: miképp huszonarcú főhőse, a Széttörve csattanója is a rögzítettnek vélt identitás és az evidensnek vélt jelentés ingatagságára hívja fel a figyelmet. Alkalomhoz illő üzenet egy éppen visszatérő hajdani reménységtől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13085