KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Európa Expressz

Rosszmáj

Gyurkovics Tamás

Magyar táj, ukrán maffiózóval, amerikai ecsettel.

 

Az Európa Expressz című magyar akciófilm stábja már a szemle idején megtapasztalhatta mit érez egy futballista, amikor a hazai pályán sem neki szorítanak. Míg a filmcsinálók a műfaj honi gyökértelensége, és a pénzhiány fölpanaszolása mellett a sajátosan káeurópai akciófilm megteremtésében vélték megvalósulni saját érdemeiket, addig a „szakma” megelőlegezett fanyalgással fogadta a filmet. Pedig nincs igazuk. Az Európa Expressz ugyanis nem ad kevesebbet, mint amit a közepesen kifejlett kampányában ígér, egészen biztosan nem rosszabb például a gyakran pozitív példaként emlegetett Boguslaw Linda-féle lengyel variánsoknál, Dobos Gyula filmzenéje pedig a nagyköltségvetésű szuperprodukciókban is működne.

A történet kifejezetten élelmes, az irreális elemek az egészségesnek mondható arányban keverednek a filmben a valószerűekkel: az egyik szereplő több fegyver össztüzében is sikeresen szlalomozik, a magyar zsaruk javarészt perfektül beszélnek oroszul, az ukrán maffiavezér pedig még sosem járt külföldön, és így sejtése sincsen térségünk földrajzáról. Erre a poénra épül a cselekmény: Zavarov (Rátóti Zoltán), a nyakfelmetsző, nőbolond maffiózó elfoglalja a Budapest-Bécs útvonalon közlekedő expresszvonatot, amelynek egyik kocsijában ott lapul a jófiúk néhánya is (plusz a Dobó Kata). Miután kiderül, hogy Zavarovnak csupán térkép e határmenti táj, kész a huncut terv: legyen a Nyugati Pu. egy órácskára Wien-Westbahnhof, hadd higgye a tudatlan ukrán, hogy célhoz ért, és miután elengedte a túszokat pottyanjon csak bele a magyar csalafintaság hűvös vermébe. Az ötlet bő vicctermést ígér, és a filmkészítők nem restek learatni azt. A dialógusok általában is egész jók, istenuccse, gyakran viccesek, a beszari rendőrfőnök szerepében komédiázó Rajhona Ádám pedig fölöttébb szórakoztató. Dobó Kata aranyos, ifj. Jászai László megfelel az amerikai filmekben már kikísérletezett „a csapat jópofája”-figurának, bár a bunyós jelenetekben kínosan lassú. Kamarás Iván, aki robosztus alkatánál és színházbéli sikereinél fogva alkalmasnak tűnt, hogy a promóció húzóneve legyen, meglepően keveset szerepel a filmben: egy korai váll-lövés következtében az utazás javarészében hideg verejtéket törölget a homlokáról, míg a fináléban föltámadva – a számára láthatólag oly kedves – ferde pisztolytartással felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az irigy néző Dobó Kata filmbéli pasijával szemben támaszt. A bevezető kampány másik oszlopa Stohl András, aki – mintegy az egyetlen igaz európai akcióhős, Jean-Paul Belmondo előtt tisztelegve – helikopterből ereszkedik alá a robogó expresszvonatra: jó mozgású, különben is tehetséges színész. Ugyan az ukrán akcentus még az oroszórák hőskorában is csak távoli egzotikumot jelentett, annyit meg tudok ítélni, hogy Rátóti Zoltán férfimunkát végzett, amikor nem éppen falatnyi szerepét a nevezett szláv nyelven játszotta el.

Nincsen mozi szponzor nélkül, tudják a piacgazdaság ovisai is, el kell azonban ismerni, hogy a film úgynevezett „bújtatott reklámjai” meglehetősen diszkréten simulnak bele a miliőbe, a kabala-parfümös poén pedig kifejezetten szellemes.

Az egy dolog, hogy nem igaz, amit a filmkészítők recsitálnak, hogy ez az első magyar akciófilm, amely még véletlenül sem szeretne művészkedni, csak és kizárólag szórakoztatni, mert már az Ötvös Csöpi-filmek sem boncolgatták a keleti lélek titkait, sőt, ott is volt helikopterből alácsüngő kaszkadőr, de ez rendben van, én is ezt „kommunikálnám”, el kell adni a filmet. Az viszont baj, hogy van néhány sutaság, amely elevenbe vág. Például csalhatatlanul meg lehet állapítani ki az a szereplő, akinek a szeplős lelkű Zavarov elvágja majd a nyaki ütőerét. Ezeknek ugyanis széles cellux-csík a stigmája, éppúgy, mint azoknak, akik fejlövésre „várnak”. Szomorú, de még Az egri csillagok kvarcórában harcoló törökjeiből is élethűbb vér buggyant elő, mint amit a jobb sorsra érdemes Stohl András arcán szétkent a sminkes.

Ja, és amikor egy földön fekvőt rugdosunk, akciós szilajon, ahogy a műfaj követeli, akkor ne mulasszunk el legalább az illető aurájához hozzáérni, mert humánusságunk könnyen nevetségessé teheti a zajbrigád erőfeszítéseit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4433