KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gregory barátnője

Ardai Zoltán

 

Gregory-nak nincs, soha nem is volt barátnője. (Értsd: nője; a Gregory’s Girl egyszerűségének a magyarban sajnos semmi sem felel meg.) De lesz-e végre, és ha lesz, vajon ki lesz az? Bill Forsyth filmjének, pontosabban a film meséjének ezek a kérdések adnak feszültséget, amelyet bizonyára csekélynek éreznénk, ha nem találnánk valami lenyűgözőt a tizenötéves Gregory – egy skót iskola növendéke – figurájában. Forsyth azonban bámulatos alkalmi színészt talált a szerepre, aki nem pusztán egy bizonyos kamasztípus illusztrációja a filmen, hanem képes arra, hogy előre el nem képzelhető, egyszeri alakot adjon a típusnak, ismeretlent, de magát hipnotikusan megsejtetőt. John Sinclair gátlástalan közvetlenséggel érzékíti meg Gregory gátlások közt vonagló-fintorgó, egyszerre mesterkélt és ártatlanul nyitott kamasz-énjét. Gregory komikus, olykor már csaknem groteszk jelenség, de sokminden más is, szépnek és merésznek is láthatjuk őt, lehetőség szerint láthatnánk akár tragikusnak is: emberi egész. Ezért válhat a kamasz-komikum itt valóban mulattatóvá (szemben a hasonló témájú filmek többségével). Realitása annyira megragad, hogy alig vonni észre, Forsyth hogyan fordítja egyfajta költői (meséi) dimenzióba a cselekményt. Gregory-t naivitása végül átmenti minden veszélyen, megóvja a nagy gyötrelmektől, s úgy lebegteti az iskoláslányok praktikáin, mint partrasodró hullámokon. Ártatlan maga az egész film, olyannyira, hogy a vége felé már bűvös szigetnek érezzük Skóciát. A történet követése egyébként nem kíván külön energiát; Forsyth olyan nézőkre számított, akik hajlamosak figyelni a mellékes motívumokra, a háttérben zajló furcsaságokra és szívesen merülnek el a „cseh-skót” humorú, kitartott közjáték-jelenetek szemléletében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5984