KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagyrozsdási eset

Zalán Vince

 

A Népszabadság 1957. február 5-i számában, amely beszámol arról, hogy kapunyitás volt az egyetemeken és a főiskolákon, részletesen ismerteti Kádár János salgótarjáni beszédét, közli az új Kossuth-díj bizottság névsorát, és így tovább, található egy kis „színes”, egy rövid riport „Ki a legszebb?” címmel, s „Epizodistákat keres a filmgyár” alcímmel arról tudósít, hogy csinos lányok kerestetnek A nagyrozsdási eset című filmhez. „Nehéz választás, ezért a zsűri tagjai inkább kettővel többet tartanak vissza, minthogy egy szépséget meggondolatlanul elszalasszanak...” – olvashatjuk a riportban. A kész filmben, amely most kerül először a széles moziközönség elé, azonban hiába keressük a „fölfedezett”, új szépségeket, mert – még az epizódszerepekben is (!) – a „régi”, jó színészeket látjuk viszont, akik – nagy igyekezettel karikírozva szerepüket – rutinosan játsszák el Gyárfás Miklós történetét. (A forgatókönyv (is) régi ötleten alapszik: Nagyrozsdáson miniszternek hiszik az éppen csak arra járt, egyszerű borellenőrt.) Páger Antal a borellenőr, Gáti József a fürdőigazgató, Tompa Sándor a tanácselnök, Sinkovits Imre a masszőr, Zenthe Ferenc a sofőr, Fónay Márta a tanácselnökné, Pethes Ferenc az újságíró szerepében mindent megtesznek azért, hogy megnevettessék a publikumot.

Kalmár László – többek között – a Halálos tavasz, a Déryné készítője, tehát rutinos rendező irányította munkájukat. Kalmárnak láthatóan nem volt több a célja, minthogy „aktualizálja”, a „kor követelményeihez” igazítsa a harmincas-negyvenes évek magyar filmvígjátékának sablonjait. Ez jórészt sikerült neki, olykor túlságosan is jól. Tompa Sándor fiziognómiája, s a róla készült festményekkel és mellszobrokkal telezsúfolt belsők például inkább az előző társadalmi korszak vezetőjére, Rákosi Mátyásra történő közönséges utalásnak tekinthetők, mintsem a kor lényegét megidéző művészi leleménynek. Akik tehát egy régi, „békebeli” Kalmár László filmet várnak, nem fognak csalódni A nagyrozsdási eset megnézésekor. Csalódni azok fognak, akik ennél (valamivel) többet remélnek a filmtől.

A nagyrozsdási eset társa(?) azoknak a filmeknek, amelyek 1956 és 1957 táján készültek, Várkonyi Zoltán Keserű igazságának, Banovich Tamás Eltüsszentett birodalmának, amelyeket nem vetítettek nyilvánosan. A nagyrozsdási eset mostani bemutatója így – bizonyos értelemben – mítoszromboló esemény is. Lehet, hogy az első ebben a sorban?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6277