KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/november
KUBRICK
• Békés Márton: Renitensek A lázadás inflációja
• Simonyi Balázs: Lolita fotelje Kubrick Párizsban
• Hubai Gergely: Strauss az űrben A Kubrick-kotta
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Forradalom családi vállalkozásban Melvin és Mario Van Peebles
• Géczi Zoltán: Gyászbeszéd egy virgonc halott sírja felett Kortárs blaxploitation cinema
LATIN MOZI: ARGENTÍNA
• Lénárt András: A Harmadik Film országa A mai argentin mozi
• Ardai Zoltán: Nagy lófrálás délelőtt Cortázar–Antonioni
• Sepsi László: A bűn diktatúrája Argentin bűnügyi filmek
BUDAPEST NOIR
• Kolozsi László: Pesten lehetett este korzózni Beszélgetés Kondor Vilmossal
• Schubert Gusztáv: Bűnös Budapest? Noir Posthumus
RÉMREMAKE
• Varga Zoltán: Ne szemétkedj az eredetivel! Rémremake-ek
• Varró Attila: Vérfrissítés
TATSUMI
• Bayer Antal: A manga felnőttkora Yoshihiro Tatsumi
• Teszár Dávid: Condition humaine Tatsumi
FILMZENE
• Képes Gábor: A borzongás húrjai Riz Ortolani és kortársai
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Csak gépelés Kathryn Stockett: A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
KRITIKA
• Kovács Kata: Botlások négy negyedben A halálba táncoltatott leány
• Kovács Kata: Kultúrturizmus Éjfélkor Párizsban
MOZI
• Vajda Judit: Apró kis hazugságok
• Schubert Gusztáv: Kaland
• Kolozsi László: Tengerre, franciák!
• Kovács Marcell: Álmok otthona
• Forgács Nóra Kinga: Tomboy
• Baski Sándor: Az adósság
• Sepsi László: Santiago '73
• Pálos Máté: Room 304
KRITIKA
• Kovács Kata: Egy nap
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Finánc a pácban
• Roboz Gábor: Testcsere
• Varró Attila: Delfines kaland
DVD
• Pápai Zsolt: Aranypolgár
KRITIKA
• Varga Zoltán: Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon
DVD
• Bata Norbert: Bombasiker
• Kardulesz Rita: Éjszakai nap
• Vincze Árpád: Temple Grandin
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A John Malkovich-menet

Déri Zsolt

 

Az 1969-ben Adam Spiegel néven született, gördeszkásként indult, majd az újságírás és a fotózás érintésével Amerika klipkirályává lett Spike Jonze, akinek videóiból a budapesti Titanic Fesztivál 1998-ban vetített retrospektívet, első játékfilmjéhez az utóbbi évek legmeghökkentőbb, legszellemesebb forgatókönyvét találta meg, egy felnőttmesét, amelynek frusztrált bábjátékos főhőse titkos átjárót talál John Malkovich tudatába, és így negyed órára a híres színművész érzékszervein át érzékelheti a világot. A „mindenki híres lehet 15 percre” című warholi idea eme váratlan és profán manifesztációjának persze senki nem tud ellenállni, sem a bábjátékos (az ezúttal is remeklő John Cusack), sem állatgondozó felesége (a felismerhetetlenül kócos Cameron Diaz), sem elérhetetlen szerelme, a dologban rögtön az üzleti lehetőséget meglátó menedzserasszony (Tom DiCillo fétisszínésznője, a szerepéért Oscarra jelölt Catherine Keener), aki utazási irodát nyit Malkovich agyába. Csak hát másoknak is megvan a hosszútávú terve a titkos átjáróval…

Az érdekes mellékzöngéket („mintha Malkovich-nak egyszerre lenne vaginája és pénisze, hú ez nagyon tetszik”, a transzszexualitás megélése, a bábjátékos bábjának bábjátékosi karrierje, mit lát Malkovich a saját Malkovich-tripje során) megpendítő filmfantázia legnagyobb erénye, hogy saját bizarr kontextusán belül mindvégig következetes marad, a váratlan fordulatok számát tekintve bármelyik fifikás akciófilmet lekörözi, a nagyjátékfilm-formátumot is bámulatos érzékkel uraló, kiváló színészrendezőnek bizonyuló Spike Jonze klipes múltjából hozott vizuális ötletei pedig öncélú magamutogatástól mentesen épülnek be a filmszövetbe, akárcsak a Coen testvérek mellett dolgozó Carter Burwell ironikus kísérőzenéje. És akkor az önmagát karikírozó Malkovich-ról még szó sem esett…

Jonze-t a legjobb rendezés, Kaufmant a legjobb eredeti forgatóköny kategóriában jelölték Oscar-díjra. Mire ez a cikk megjelenik, már tudni fogjuk, van-e igazság a Földön – az (amerikai) szépség mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2903