KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/december
TINTIN
• Bayer Antal: Ideáll egy belga Tintin képregények
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Apa, Fiú, Szentlélek Mundruczó színháza
NEKROLÓG
• Orosdy Dániel: Andrew Laszlo 1926–2011
HERSKÓ
• Muhi Klára: Prospero odavan Herskó János
• Mitrovits Miklós: „Nem akartam rossz kompromisszumot kötni” Beszélgetés Herskó Janossal
MADÁCH/JANKOVICS
• Hirsch Tibor: Emberrajz Az ember tragédiája
• Schubert Gusztáv: Ádám a vérzivatarban Madách és Jankovics
DR. GONZO
• Géczi Zoltán: Hunter kontra Hollywood Hunter S. Thompson-adaptációk
• Varró Attila: A kis Gatsby Rumnapló
TARSEM SINGH
• Baski Sándor: Barokkos képzelet Tarsem Singh
• Megyeri Dániel: A nyúlon túl Tarsem Singh videóklipjei
TINTIN
• Hlavaty Tamás: Az igazi ifjú Indiana Jones Tintin kalandjai
FILMEMLÉKEZET
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 1. rész
• Takács Ferenc: Az ördög cimborája Gabriel Pascal
ÖKOFILMEK
• Gerdelics Miklós: Digitális Gaia Ökológiai videójátékok
• Barotányi Zoltán: A világ nélkülünk Élet az ember után
MOZIPEST
• Palotai János: Várostérkép Új Budapest kortárs filmen
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Kibervitézek Hacktion
FESZTIVÁL
• Babiczky László: A tudás-alapú mozi Szolnok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Lépésirány Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Roboz Gábor: A fősodor verziója Richard J. Lewis: Barney és a nők
KRITIKA
• Pintér Judit: Vatikáni vakáció Van pápánk!
MOZI
• Margitházi Beja: Elena
• Roboz Gábor: Szent György megöli a sárkányt
• Kolozsi László: Almanya, a török paradicsom
• Forgács Nóra Kinga: Az én Amerikám
• Sepsi László: Lopott idő
• Nevelős Zoltán: Válogatott gyilkosok
• Lovas Anna: Csizmás, a kandúr
• Fekete Tamás: Karácsony Artúr
DVD
• Sepsi László: Idegen arcok
DROGFILMEK
• Czirják Pál: Szerelmi álmok (Liszt)
DVD
• Nagy V. Gergő: Hétpróbás gazemberek
• Tosoki Gyula: Nem írnek való vidék
• Pápai Zsolt: Morituri
• Varga Zoltán: Torrente 4. – Halálos válság
• Bata Norbert: Batman: A kezdet kezdete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

A Final Cut-montázs

Hozott anyagból

Kornis Anna

A vágó a néző számára többnyire észrevétlen szereplője a stábnak, a Final Cut az editorokra is ráirányítja a reflektorfényt.

Amikor valahol megkérdezik tőlem, hogy mi a foglalkozásom és én azt mondom, hogy vágó vagyok, elég furcsán néznek rám, ezért gyorsan hozzáteszem: filmeket vágok. A következő reakció, húúú, az nagyon érdekes lehet, egyszer megnézném, hogy csinálod. De mit is csinál tulajdonképpen a vágó? A Werk Akadémia felvételi tájékoztatója szerint: „A vágás a mozgóképes utómunka egyik legfontosabb folyamata. Ennek során a vágó a felvett kép- és hanganyagot szerkeszti, ’összeszereli’. Nyilvánvalóan nem pusztán a képek, jelenetek sorrendjének összeállításáról van szó. A vágó adja meg ezek ritmusát, dinamikáját”. Hát igen, nem véletlenül használja az angol az editor (szerkesztő) szót. Mert nem mindegy, hogy milyen képet vágunk mi után, mert mást és mást jelenthet így és mást úgy (lásd a híres Kulesov-effektust, amelynek e filmben abszolút főszerepe van). Mit jelent, ha Jack Nicholson néz a tükörbe és Belmondo néz vissza rá, majd Michel Piccoli kezd el borotválkozni, de mire elkészül, Gene Hackman lesz belőle, a táncot Chaplin kezdi, de Uma Thurman és Travolta fejezi be, attól még a tükör tükör, a borotválkozás borotválkozás, és a tánc is tánc. Irodalmárok szokták mondani, hogy nem lehet új történetet kitalálni, már minden könyvet megírtak. Ezek szerint már minden filmet is megcsináltak? Vagy mégse? A Final Cutot nézve igencsak fontos lesz a kérdés, mi is a vágás, mi a szerepe a vágónak.

Valamikor a ’80-as évek elején a Színház és Filmművészeti Főiskolán (ma egyetem) vágás órán azt a feladatot kaptuk, írjunk egy dolgozatot a vágó feladatáról. Összeültünk négyen, és írtunk valamit, ami sajnos nem maradt meg, de egy mondatára mindannyian emlékszünk: hozott anyagból dolgozunk. Csak abból tudunk valamit csinálni, amit leforgatnak, de olyasmit ne várjanak tőlünk, hogy olyat hozzunk létre, amit nem vettek fel. Akkor még nem is álmodtunk arról a hatalmas és gyors fejlődésről, amit a digitális technika hozott és azokról a lehetőségekről, amelyek ezzel elérhetőek lettek. Persze a hozott anyag az hozott anyag, de trükkel bármi megoldható, még Kennedyvel is kezet foghatunk. A Final Cut is hozott anyagból készült, de egészen más értelemben. Többszáz kész, már megvágott film volt az alapanyag, ezek „újrahasznosításával” alakult ki valami új. De hogy is zajlik ez az egész? A vágás megkezdése előtt az anyagot bedigitalizáljuk a gépbe, de ez csak a technikai előkészítés. A munka igazából csak ezután kezdődik, amikor a fejünkbe is „be kell digitalizálni” az anyagot. Emlékezni kell arra, hogy ki mikor mit mondott, mit csinált, hova nézett, vagy hova nem nézett és így tovább. Ez egy átlagosan forgatott film esetében sem kevés, de több száz filmnél, szinte elképzelhetetlen, így aztán le a kalappal kedves kollégáim és barátaim, Czakó Judit, Szalai Károly, Lemhényi Réka és Richter Nóra előtt. Ez a munka hihetetlen szellemi kapacitást igényel ugyanakkor hatalmas élvezet is lehetett, jutalomjáték a vágóknak. Elképzelem, hányszor hangzott el a vágószobában: nem emlékszel, melyik filmben csinált így meg így a szereplő? Persze ezt a munkát pontos jegyzetek nélkül lehetetlen csinálni, biztos volt csóklista, tánclista, szexlista és öltözködős lista is. Kár, hogy az utóbbiból kimaradt kedvenc Bergman-filmem, az Érintés egyik jelenete, ahol Bibi Andersson randevúra készülve sürög-forog a tükör előtt, hogy mit vegyen fel. Na és akkor jön a próbálgatás. Mi van, ha ezután ezt a snittet vágom, és mit jelent, ha valami mást. Hihetetlen türelmet igénylő munka, ugyanakkor hatalmas öröm, ha valami elkezd „működni”. Jön a rendező és megkérdezi: Ezt hogy csináltad? Hát igen, ez egy varázslat, ahogy Rodolfo mondta: csak a kezemet figyeljék, vigyázat, csalok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 36-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11079