KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/december
TINTIN
• Bayer Antal: Ideáll egy belga Tintin képregények
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Apa, Fiú, Szentlélek Mundruczó színháza
NEKROLÓG
• Orosdy Dániel: Andrew Laszlo 1926–2011
HERSKÓ
• Muhi Klára: Prospero odavan Herskó János
• Mitrovits Miklós: „Nem akartam rossz kompromisszumot kötni” Beszélgetés Herskó Janossal
MADÁCH/JANKOVICS
• Hirsch Tibor: Emberrajz Az ember tragédiája
• Schubert Gusztáv: Ádám a vérzivatarban Madách és Jankovics
DR. GONZO
• Géczi Zoltán: Hunter kontra Hollywood Hunter S. Thompson-adaptációk
• Varró Attila: A kis Gatsby Rumnapló
TARSEM SINGH
• Baski Sándor: Barokkos képzelet Tarsem Singh
• Megyeri Dániel: A nyúlon túl Tarsem Singh videóklipjei
TINTIN
• Hlavaty Tamás: Az igazi ifjú Indiana Jones Tintin kalandjai
FILMEMLÉKEZET
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 1. rész
• Takács Ferenc: Az ördög cimborája Gabriel Pascal
ÖKOFILMEK
• Gerdelics Miklós: Digitális Gaia Ökológiai videójátékok
• Barotányi Zoltán: A világ nélkülünk Élet az ember után
MOZIPEST
• Palotai János: Várostérkép Új Budapest kortárs filmen
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Kibervitézek Hacktion
FESZTIVÁL
• Babiczky László: A tudás-alapú mozi Szolnok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Lépésirány Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Roboz Gábor: A fősodor verziója Richard J. Lewis: Barney és a nők
KRITIKA
• Pintér Judit: Vatikáni vakáció Van pápánk!
MOZI
• Margitházi Beja: Elena
• Roboz Gábor: Szent György megöli a sárkányt
• Kolozsi László: Almanya, a török paradicsom
• Forgács Nóra Kinga: Az én Amerikám
• Sepsi László: Lopott idő
• Nevelős Zoltán: Válogatott gyilkosok
• Lovas Anna: Csizmás, a kandúr
• Fekete Tamás: Karácsony Artúr
DVD
• Sepsi László: Idegen arcok
DROGFILMEK
• Czirják Pál: Szerelmi álmok (Liszt)
DVD
• Nagy V. Gergő: Hétpróbás gazemberek
• Tosoki Gyula: Nem írnek való vidék
• Pápai Zsolt: Morituri
• Varga Zoltán: Torrente 4. – Halálos válság
• Bata Norbert: Batman: A kezdet kezdete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Adèle élete – 1-2. fejezet

Kizökkentő szerelem

Baski Sándor

Kechiche Arany Pálma-díjas filmje egy párkapcsolat érzékeny krónikája.

Létezik-e szerelem első látásra? Ezt a kérdést szegezi diákjainak a tanár irodalomórán, Lille városának egyik gimnáziumában. Aki látta Abdellatif Kechiche korábbi filmjét, A kitérést, azt nem érheti váratlanul, hogy az olvasmányélmények kapcsán kitárgyalt kérdések hamarosan visszaköszönnek a szereplők életében. A 16 éves Adèle egy nap megpillant az utcán egy mosolygós, kék hajú lányt, és ettől a másodperctől kezdve felborul az élete. A minden tekintetben átlagos kamasznak számító, rendezett családi hátterű, jól nevelt lány fantáziálni kezd a rejtélyes idegenről, akivel aztán végül újra összehozza a sors. Emma pár évvel idősebb nála, festőnek tanul a képzőművészeti egyetemen, és már régóta tisztában van saját szexualitásával. A két lány azonnal egymásra hangolódik, és a több mint tíz évet átfogó történet során átélik a párkapcsolatok összes gyönyörét és gyötrelmét, kezdve a szenvedélyes szerelem első korszakától a mindennapok elfásító rutinján át a féltékenység és az árulás végpontjáig.

Mint minden filmtípusnak, úgy az azonos neműek kapcsolatát tárgyaló drámáknak is vannak kötelező dramaturgiai paneljei. A legfontosabb ezek közül: hogyan reagál a környezet, a barátok, a kollégák és a család a tiltott viszonyra, és kikezdik-e ezek a fesztültségek a kapcsolatot? Kechiche filmjének kétségtelen erénye, hogy ezeket a vitán felül lényeges, de mára közhelyessé vált dilemmákat zárójelbe teszi; mindössze egy vagy két jelenetben villantja fel, hogy Adèle számára a coming out – illetve annak hiánya – milyen következményekkel járhatna. A rendező ehelyett mintha A kitérés egyik fő tételét próbálná illusztrálni. A szintén szerelmes kamaszokat főszerepeltető filmben a tanárnő – egy Pierre de Marivaux darab kapcsán – arról próbálja meggyőzni diákjait, hogy az ember nem tud kibújni a bőréből, társadalmi hátterén, a családból hozott örökségén képtelen túllépni, és ez kapcsolataiban, párválasztásaiban is megmutatkozik. Kechiche valóban meggyőzően, didaxistól mentesen érzékelteti, hogy a konzervatívabb, földhözragadtabb családból származó, tanárnak készülő Adèle és a szabadabb szellemű, művészlelkű Emma eltérő életfelfogása hogyan ágyaz meg a későbbi konfliktusoknak.

Az Adèle élete mégsem egy tétel illusztrációja, hanem a címszereplő végtelenül intim portréja, illetve egy párkapcsolat érzékeny krónikája, és mint ilyen, a rendező eddigi életművének talán leghumánusabb, legőszintébb darabja. Sajnálatos módon éppen a Cannes-i fesztivál beszámolókban részletesen kitárgyalt szexjelenetek a film legproblémásabb pillanatai, amelyek, ahelyett, hogy még közelebb hoznák a nézőt a két főszereplőhöz, kizökkentik a film világából.

Kechiche a történet több pontján – de leginkább a két nő egyik utolsó, kávézóbeli találkozása során –, nyilvánvalóvá teszi, hogy Adèle és Emma kapcsolatának legfontosabb pillére a testi vágy. Éppen ezért nem róható fel a rendezőnek, hogy szenvedélyes szeretkezésüket teljes nyíltsággal mutatja be, sőt pont azzal tagadná meg elveit, ha éppen a legfontosabb pillanatokban fordítaná el szemérmesen a kamerát. A dramaturgiailag is kulcsfontosságú jelenetek mégis idegen testként illeszkednek a filmbe, Kechiche ugyanis nem úgy fényképezi őket, mint az Adèle élete többi részét. Előző munkáiban már csúcsra járatott stílusa kézikamerás szuperközelikre épít, amellyel képes intim közelségbe hozni szereplőit és minden belső rezdülésüket feltárni. A címszereplőt alakító Adèle Exarchopoulos kifejező arca miatt ez a módszer itt különösen hatékony, a szexjelenetek során a kamera mégis kizoomol, és pornófilmes objektivitással, a hetero szexfilmek esztétikájának jegyében rögzíti a tökéletesen bevilágított szobában zajló, az összes létező pozitúrát bemutató szeretkezést. Kechiche nem is akarja leplezni, hogy a két gyönyörű női testet a kamera látványosságként, férfiszemszögből láttatja – nem az érzelmekre, hanem a mozdulatokra fókuszál –, ami különösen azért ironikus, mert a történet egy pontján az egyik (férfi)szereplő éppen azt fejtegeti, hogy férfi nézőpontból aligha érthető meg a női szexualitás.

Az Adèle élete pikáns jeleneteinek köszönhetően, nyilván attrakcióvá fog válni, kitörve ezzel a fesztiválfilmek gettójából. Annyira talán nem is cinikus a feltételezés, hogy Kechiche előre kalkulált ezzel a fogadtatással. Elgondolása azonban aligha működhetett volna a két minden határon túlmerészkedő színésznő, Léa Seydoux és Adèle Exarchopoulos elképesztő odaadása nélkül. A rendező mellett ők is megkapták az Arany Pálmát – nehéz lenne ennél megérdemeltebb elismerést elképzelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11559