KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

A segítség

Fehér fajansz

Tüske Zsuzsanna

Tate Taylor második filmjének is a kívülállás a központi témája.

A rasszizmus és a hátrányos megkülönböztetés problémája már jó néhány évtizede áll kiemelt helyen a hatalmas hollywoodi archívumok „nem lehet eleget beszélni róla” címkéjű polcán – filmre alkalmazásánál csupán a megközelítésmód, a segédmotívumok rendszere, vagy éppen a műfaji keret változik. Az álomgyári előírások szerint a leghálásabb felállásnak még mindig a fehér főhős-színesbőrű főszereplő párosítás bizonyul, amelyben a valódi központi figura szembeszállva saját fajtájával, nyíltságát és minden empátiáját latba vetve áll ki hátrányos helyzetbe kényszerített embertársai mellett.

A témában készült legfrissebb darab, A segítség helyszíne az 1960-as évek szegregációba csontosodott Mississippi állama, a misszió középpontjában pedig a középosztálybeli születésű, huszonéves lány, Skeeter Phelan áll, aki nem csak gyapjasan bodorodó frizurája, de humánus, ez esetben különcködésnek minősülő nézetei révén is kilóg a jó adag sminkkel, hajlakkal és korlátoltsággal felvértezett, kisvárosi hölgykoszorúból. Skeeternek egyetlen vágya, hogy író lehessen, ehhez azonban az egyetlen, meglehetősen göröngyös út egy háztartási rovat vezetése a helyi lapnál. A lány a házi praktikákat és a színes bőrű alkalmazottakkal szemben tanúsított lelketlen bánásmódot megelégelve elhatározza, hogy interjúkötetet állít össze a cselédek valós történeteit felhasználva. Vállalkozásában sokáig csupán a tisztalelkű, szenvedésektől tépázott Abileen, majd a csípős nyelvű Minny segít neki, a gyűlölködés elharapódzása nyomán azonban végül tucatnyi kemény sorsú fekete asszony sorakozik fel mögötte, vállalva a legnagyobb kockázatot.

A segítség alapvetően kétféle téma nyomán fogalmazza meg a szegregációval szembeni, édeskés szívlágyítóval és humorbonbonokkal megspékelt kritikáját. Az egyik alapmotívum a sok éves törődés alatt szinte valódi anyává váló, fekete pótmama megtagadása, amely áttételes műfaji kapcsolatot teremt az anyamelodrámával, elsősorban a Douglas Sirk által is feldolgozott Látszatélettel, ahol a fehérbőrűnek született, fekete lány tagadja meg áldozatkész, sötétbőrű anyját. A segítség másik alaptétele már jóval naturálisabb témához kapcsolódik, ugyanis – az összetört anyai szívek mellett – az ürítés problematikája is középpontba kerül a feketék WC használatára kiterjesztett szegregáción keresztül, ami társadalmi szempontból hűen tükrözi a korra, de főleg a déli államokra jellemző teljes korlátoltságot, a cselekmény színesítése tekintetében pedig igazi adu ásznak minősül, mivel a történet meghökkentő, központi gegje (egy fekete kezek által gondosan előkészített, ravasz háztartási bosszú) ugyancsak erre a székletmotívumra épül.

Ugyan a forgatókönyvíró-rendező Tate Taylorról két nagyjáték- és egy rövidfilm alapján még nem lehet megmondani, hogy állandó szerzői jegyekkel dolgozik-e, de a különcökből álló baráti bandát felvonultató Csoda csúnya emberek, valamint legfrissebb alkotása alapján azért érezhető, hogy erősen foglalkoztatja a kívülállás témája. Idei Oscar-gyanús drámájában mindössze szorosabban kötődik a tömegfilmes elvárásokhoz renitens elsőfilmjénél, finoman tartózkodva a túlzottan merész állításoktól. Noha nagyrészt szöveghűen dolgozza fel Kathryn Stockett sikerkönyvét, a főhős kijelölése tekintetében – szemben az eredeti műben a három központi nőfigura között felosztott szubjektivitással – inkább a fehér hősnő felé hajlik a keze, a fekete karaktereket némiképp eszközként alárendelve a hősnő függetlenedési törekvéseinek. Így aztán a végeredményben egyrészt kevésnek bizonyul a csupán takaréklángon égő érzelem és humor, másrészt az amúgy csillogóra glancolt fajanszról is kiderül, hogy valójában egy kiváltságos csoport számára biztosítja elsősorban a megkönnyebbülést.

A segítség (The Help) – amerikai, 2011. Rendezte és írta: Kathryn Stockett regényéből Tate Taylor. Kép: Stephen Goldblatt. Zene: Thomas Newton. Szereplők: Emma Stone (Skeeter), Viola Davis (Aibileen), Octavia Spencer (Minny), Bryve Dallas Howard (Hilly), Jessica Chastain (Celia). Gyártó: DreamWorks Pictures / Reliance Entertainment / Participant Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos.150 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10834