KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Conan, a barbár (1982)

Pápai Zsolt

Conan the Barbarian – amerikai, 1982. Rendezte: John Milius. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, James Earl Jones, Max von Sydow. Forgalmazó: 20th Century Fox. 138 perc.

Mivel feltámasztott egy műfajt (fantasy), felléptetett egy új hőstípust (izomember-karakter), továbbá – főszerepet bízva rá – bevezette a nyolcvanas–kilencvenes évek emblematikus akciószínészét (Schwarzenegger), John Milius Conanját gyakran az új filmtörténeti kor reprezentáns darabjaként tárgyalják, holott erős szálakkal kapcsolódik a hetvenes évekhez is. „Cinikusnak lenni könnyű – banálisnak lenni nehéz” – fogalmazott egyszer Milius a hetvenes évek elejének ironikus, tabudöntögető, művészi(es) hollywoodi filmjei és az évtized második felében azoktól fényévekre eltávolodó attrakciós látványmozik közötti különbségekről szólva, a Conan, a barbár ugyanakkor azt jelzi, hogy alkalomadtán a két szemlélet közelíthető volt egymáshoz. Milius munkája óvatos kísérlet a hetvenes évekbeli hollywoodi film két meghatározó tendenciája közötti ellentétek feloldására, úgy érvényesíti ugyanis az attrakciós logikát, hogy közben európai művészfilmeket időző megoldások sorát tartalmazza, így annak a programnak kései képviselője, amelyet Coppola fejlesztett tökélyre Apokalipszis mostjában. Nem véletlenül citálja Milius éppen Coppola mesterművét a zárlat vendettájában, ugyanakkor számos más filmes idézet is akad a Conanben, például az 1914-es Cabiriából (lásd a kínok kerekét az expozícióban), Az akarat diadalából (lásd a tömegjelenetek szcenírozását), vagy éppen italowesternekből (elég Giulio Questi 1967-es Django Killjének keresztre-feszítését említeni).

A Conan, a barbár európaias stichjét a filmes idézetek mellett lassú ritmusa, méltóságteljesen görgő, kitérőkkel dúsan telített cselekménye adja („Ennyi ideje csak egy Tarkovszkij-film nézőjének van” – jegyzi meg róla találóan Király Jenő), és ezt Milius a hetvenes évek blockbustereit idéző látványorgiával köríti, ráadás-attrakcióként pedig az egyetemes mozitörténet egyik legikonikusabb testét exploitálja, melynek hiányát minden elkészült és leendő remake nyögi, illetve nyögni fogja. Schwarzenegger Conanja nem csak impozáns és monstruózus megjelenésével, nemcsak nyers erejével, hanem még nyersebb verbális megnyilatkozásaival jár mérföldekkel epigonjai előtt: kendőzetlenül őszinte mondatai brutalitásukkal együtt is üdítően hangzanak a kortárs PC-terror közepette, egyúttal elkeserítőek is, amennyiben arra emlékeztetnek, hogy régen vége azoknak az időknek, amikor a kimondott szó még közvetítette a gondolatot, nem pedig elfedte azt.

Extrák: Audiokommentár John Milius és Arnold Schwarzenegger közreműködésével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12163